A Tátra főgerincének bejárása történetében kétségkívül Pavel Pochylý
volt az első igazi rekorder, aki 35 évvel ezelőtt, 1979. február 23. és március
9. között járta végig elsőként télen a hegység főgerincét. Pochylý a legendás
„Pókok” egyike volt, akik a hatvanas években új fejezetet nyitottak a tátrai
extrém hegymászásban. 35 évvel ezelőtt megszakítás, depók és segédcsapat
nélkül, egyetlen csúcsot sem kihagyva bejárta a teljes főgerincet a
Liptóhutai-nyeregtől a Bélai-Tátráig. Többek között megmászta a
Keleti-Vaskapu-csúcs felszökését is, csak ez két napig tartott! Ezt a nem
mindennapi teljesítményt hegymászó tevékenységének több éves kényszerű
megszakítása (börtönbüntetése) után hajtotta végre, és az időjárás sem
kedvezett neki. A Hátsó-Szmrecsini-csorba – Keleti-Vaskapu-hágó közötti
szakaszon négy napon keresztül együtt haladt egy cseh hármassal. Az utolsó
mászónap, a Barlang-hegy – Farcsík szakasz után a végkimerültség állapotában
érkezett meg Tátralomnicra. Pavel Pochylý mászását sokan a tátrai hegymászás
legnagyobb teljesítményének tartják.
Pavel Pochylýt az extrém hegymászás úttörőjének, egyben az
évszázad hegymászójának tartják a Tátrában. Pályafutása során több mint 300
mászótúrát hajtott végre a Tátrában, szinte minden nagyobb falon voltak első
megmászásai (a Ganek-karzaton például öt első mászás), valamint egyes lengyel
falon is (Vadorzó-kilátó / Kazalnica Mięguszowiecka). Több téli első mászás
résztvevője, a legendás, a lengyelek által „Pókok”-nak elnevezett csoport
vezetője. 1979-ben hajtotta végre a Tátra teljes főgerincének első téli,
szólóban, támogatás nélkül végrehajtott bejárást. Az alábbiakban Pavel Pochylý
saját beszámolója olvasható az 1979-es sikeres téli főgerincmászásról.
„Február 23. és március 9. között végigjártam a Tátra
hegység teljes főgerincét, a Liptóhutai-nyeregtől (Hutianske sedlo) a
Bélai-Tátra végéig. A felkészülés során a teljes útvonalat hét szakaszra
osztottam:
1. etap: Liptóhutai-nyereg (Hutnianske sedlo) – Gáspár-csúcs
(Kasprov vrch)
2. etap: Gáspár-csúcs (Kasprov vrch) – Hunfalvy-hágó (sedlo
Váha)
3. etap: Hunfalvy-hágó (sedlo Váha) – Vaskapu-hágó (Železná
brána)
4. etap: Vaskapu-hágó (Železná brána) – Lengyel-nyereg
(Poľský hrebeň)
5. etap: Lengyel-nyereg (Poľský hrebeň) – Kis-nyereg-hágó
(Sedielko)
6. etap: Kis-nyereg-hágó (Sedielko) – Kopa-hágó (Kopské
sedlo)
7. etap: Kopa-hágó (Kopské sedlo) – Bélai-Tátra egésze (celé
Belianske Tatry).
Az út leírása:
1979. február 23-án, pénteken 19:30-kor indultam a
Liptóhutai-nyeregből (Hutianske sedlo). Két óra múlva az erdő felső határán
bivakoltam. A következő napon a jó idő és a kitűnő hóviszonyok miatt eljutottam
a Bánya-nyeregbe (Baníkovské sedlo), ahol ismét bivakoltam. Ezt „Tüzes bivaknak”
neveztem el, ahogy a 9 évvel korábbi, csoportos téli főgerinc bejárási kísérlet
során, úgy itt most is begyújtottam a benzinfőzőt.
Hogy a történelem megismétli önmagát, arról egy nappal
később, február 25-én is meggyőződhettem. Kedvezőtlenné vált az időjárás, erős
szél és havazás kezdődött. Kétszer is eltévedtem a Hegyes-Rohács (Ostrý Roháč)
alatt, majd a Volovecen (Volovec) az 1970-eshez hasonlóan „katasztrófa”
bivakban töltöttem az éjszakát. Az erős szél másnap, február 26-án is
folytatódott, ekkor a felhők felett jártam, így jó látási viszonyok mellett
értem fel a Lengyel-Toman-hegyre (Poľská Tomanová), ahol ismét bivakoltam.
Február 27-én jó idő volt, de erős szél fújt, és erősen
fagyott. Kezdtek fáradni a lábaim, és első alkalommal vettem be a fagyási
sérülések elleni gyógyszeremet (Xanidil-retard). A testem azonban nagyon
rosszul reagált rá, ezért ezt később nem használtam, ezt később a Peviton nevű
gyógyszerrel váltottam fel. Ezen a napon jelentkeztek az első nehézségek a
bakancsommal, kétségbeesett harcot folytattam a fagyás elkerülése érdekében. A
mászás hátralévő napjai során rendszeresen, minden második nap hóval
masszíroztam a lábamat, majd lábkenőccsel dörzsöltem be.
Február 27-én befejeztem az első szakaszt a
Nyugati-Tátrában, és a délutáni órákban a Gáspár-csúcsról (Kasprov vrch)
megkezdtem a következő szakaszt, immár a Magas-Tátrában. Aznap közvetlenül a
Svinica (Svinica) csúcsa alatt bivakoltam.
Február 28-án nagyon rossz időben a Csubrina (Čubrina) alatt
találkoztam egy háromtagú cseh hegymászócsapattal, akik félig expedíciós
stílusban mászták a hegység főgerincét. Elfogadtam meghívásukat, és velük egy
sátorban bivakoltam. Ez volt a legrosszabb bivak, amit valaha átéltem. Az
éjszaka során három alkalommal teljesen betemette a hó a sátrat, és csak a
szerencsének köszönhettük, hogy nem történt katasztrófa. A fiúk innen tartották
velem a tempót a Hunfalvy-hágóig (Sedlo Váha), így ezt a szakaszt együtt tettük
meg. Csak valamivel később, a Vaskapu-hágónál (Železná brána) vesztettem őket
szem elől.
Március 1. – még mindig nagyon rossz volt az idő, csak a
Vadorzó-hágóig (Mengusovské sedlo) jutottam, ahol bivakoltam. Március 2-án
reggel szép idő volt, de délután ismét romlott az időjárás. Ezen a napon egy
menetben eljutottam a Hunfalvy-hágóig (Sedlo Váha), ahová március 3-án, reggel
5 órakor érkeztem meg. Négy órával később megérkeztek a Csubrinán a sátrukban
vendégül látó barátaim is. A nap hátralévő részét ruháim szárítására, a
felszerelésem karbantartására és pihenésre használtam. Ezzel tulajdonképpen
befejeztem a második etapot.
Március 4-én a Hunfalvy-hágóból indulva nagyon szép időben
egy nap alatt abszolváltam a harmadik szakaszt, amely a Vaskapu-hágóban
(Železná brána) ért végett, aznap ott bivakoltam.
Március 5-én megérkeztem a teljes útvonal technikailag
legnehezebb részéhez (Keleti-Vaskapu-csúcs / Východný železný štít). Nagyon
rossz körülmények (köd, szél, fagy) kevesebb, mint két hosszt másztam, és mivel
úgy tűnt, a falban leszek kénytelen bivakolni, inkább visszaereszkedtem a
nyeregbe, ahol aztán bivakoltam.
Március 6-án javult az idő, így délelőtt a Korosadowicz-úton
(V-VI), majd a Tille-élen (VA2) felmásztam a Keleti-Vaskapu-csúcsra (Východný
železný štít). Még ugyanezen a napon, szép időben eljutottam a
Hátsó-Gerlachfalvy-csúcsig (Zadný Gerlachovský štít). Éjszaka ismét rossz
irányban változott az időjárás, szélvihar és köd nehezítette életemet.
Másnap a nap folyamán javult az időjárás, így eljutottam a
Jávor-csúcsig (Malý Javorový štít). Itt tulajdonképpen befejeztem a negyedik
etapot, amely eredetileg csak a Lengyel-nyeregig (Polský hrebeň) tartott volna.
Március 8. – a legrosszabb idő a teljes mászás során. 80
km/órás viharos szél, köd, havazás. Katasztrofális körülmények között este
11:00 órára sikerült feljutnom a Vörös-tavi-csúcs (Kolový štít) tetejére, ahol
egy kétségbeesett bivakot kellett túlélnem (ekkor már 24 órája nem ettem semmi
meleget).
Március 9, reggel – tovább tombolt a vihar, de a felhők
felett voltam, így jó látási viszonyok közepette reggel 9-kor megérkeztem a
Fehér-tavi-csúcsra (Jahňacý štít). A Fehér-tavi-csúcsról a Kopa-hágóba (Kopské
sedlo) történő ereszkedés közben felsőtestem teljesen megmerevedett. Erős
fájdalmat éreztem, ami a bénultság következménye, a fájdalmat nyugtatókkal
(Valoron) próbáltam csökkenteni. A nyugtató szedésének azonban katasztrofális
következményei lettek, hiszen a testem fájdalommentes, eufórikus állapotba
került, de elveszítettem koordinációs képességeimet és egyensúlyérzékemet. Meg
kellett várnom, amíg elmúlik a nyugtatók hatása, majd nagy fájdalmak közepette
ereszkedtem le a Kopa-hágóba. Ez az ereszkedés négy és fél órán át tartott.
A Kopa-hágóban kerestem egy szélvédett helyet, és egyszerre
bevettem 5 tabletta B-komplex vitamint. A napos, szélvédett helyen aztán fél
óra alatt eltűnt a bénulás okozta fájdalom. A Kopa-hágóból délután a
Hátsó-Rézaknák völgyén (Žadný Meďodoly) át leereszkedtem a Bélai-Tátra északi
végébe (ezen a szakaszon elkísért a testvérem, aki rejtélyes módon jelent meg a
hágóban).
A Hátsó-Rézaknák völgyéből felmentem a Barlang-hegyre (Nový,
a Murányt /Muráň/ ugyanis a nagy ködben nem találtam), ahonnan északról dél
felé mentem végig a Bélai-Tátra főgerincén. A főgerincről a Stežkyn keresztül a
Zsázsa-forráshoz (Šalviový prameň) ereszkedtem le, ahová kb. 11:45-kor érkeztem
meg. Ezután kb. másfél óra múlva, március 10-én Tátralomnicra megérkezve ismét
visszatértem a civilizációba.”
Ruházat és étkezés
A mászás sikere tulajdonképpen két alapvető kérdés
megoldásán alapult. E kettő a ruházat és az étkezés.
A ruházat
Az öltözködést az 1970-es túrán használt műszőrme-ruházat
továbbfejlesztésével oldottam meg. Az eredeti kétrészes darabból egyetlen összevarrt
kezeslábas készült, pontosan a testre igazítva. Alsóöltözetnek egy pamut
kezeslábast használtam. Ezt a két réteget az egész mászás alatt nem vettem le
magamról. Felső rétegnek egy standard szilon szélkabátot és vízhatlan szilon
nadrágot használtam (a ruházatnak ez a része nem bizonyult megfelelőnek).
Az étkezés
Úgy döntöttem, hogy előre miden napra étlapot készítek
pontosan kiszámított kalóriaérték szerint. A magammal vitt élelmiszerek teljes
kalóriaértéke 82 500 kcal volt. Ez a mennyiség 30 napos hegyi tartózkodásra
elegendő, de az egy napra jutó 2750 kcal alig több mint a napi minimális
szükséglet, amit a szervezetem mindenképpen igényel (ez kb. 2000 kcal). Maximum
30 napra készültem a tíz évvel ezelőtti tapasztalatok alapján, ekkor – a gerinctúra
időszakában – a körülmények a legrosszabbak voltak az utolsó száz évben.
Elvileg számolnom kellett azzal a lehetőséggel is, hogy ezek
a körülmények megismétlődhetnek. De reális feltételezés szerint abban az
időszakban amikorra a mászást terveztem, átlagos körülmények lesznek, ekkor a
mászás 15-20 napig tartana. Ebben az esetben egy napra 4125-5500 kcal jut, azaz
megvan az a szükséges adag, amit a szervezetem maximális teljesítmény
kifejtéséhez igényel.
Az étkezés rendszere ezenkívül azon is alapult, hogy az
ennivalót nem csak minden napra osztottam fel, hanem szakaszok szerint is.
Minden szakaszra meghatároztam a napok minimális és maximális számát amennyi
idő alatt meg lehet tenni. Mivel sikerült több szakaszt is a tervezett minimális
időben teljesítenem (pl. a Hutnianske sedlo – Kasprov vrch szakaszt – a maximális
idő: hat nap, a minimális idő: három nap, ténylegesen három és fél nap lett),
így élelmiszer-fölöslegem maradt amelyre többet nem volt szükségem, ezt el is
dobáltam, ezzel csökkentve a súlyt és gyorsabb haladást tettem lehetővé a
további szakaszokon.
Az élelmiszerek teljes súlya csomagolással együtt 14 kg
volt. Ebből 4,5 kg hús 1,5 kg zöldséggel elkészítve és szétosztva 15 adagra 40
dkg-onként. Mindez műanyag zacskókban lefagyasztva. A hús elkészítésekor úgy
jártunk el, hogy a dehidratáció a maximális legyen. További 1,5 kg húst vittem
magammal füstölt hús formájában, 10 db 15 dkg-os csomagban. Ezeket az adagokat
szeletelt sajttal (kenyér helyett) műanyag tasakokba csomagoltam. További
élelmiszerek: tejpor 1.5 kg, zabpehely, pudingok, 1,5 kg szárított krumplipüré,
0,5 kg csokoládé, levesporok 1 kg, tea, 0,3 kg mazsola.
Vacsora: Egy adag hús hólében megfőzve, krumplipürével
besűrítve (egy tele kislábas – mindig csak a felét fogyasztottam el, a másik
fele megmaradt reggelre), egy liter húsleves, fél liter tea (a másik fél liter
megmaradt éjszakára).
Reggeli: A húsmaradék estéről, sűrű levesnek elkészítve,
zabkása pudinggal.
Ebéd: Egy liter tea vagy húsleves, egy adag füstölt hús. A
mindennapi táplálkozás részeként bevettem egy adag ásványianyag-pótló port is,
így az egész út során nem volt problémám a dehidratációval.
Más felszerelések és egyéb kellékek: Öltözet: pamut
kezeslábas, műszőr kezeslábas (Bonekan anyag – a bolyhosabb fajta) , egyszerű
szilon szélkabát, katonai símaszk, két pár térdharisnya, két pár gyapjúkesztyű
(egyujjas), két pár szőrmekesztyű, kamásli, magas szárú bakancs (Duplex –
Poprad), síszemüveg (Carrera), két pár speciális gyapjú érmelegítő.
Hegymászófelszerelés: Egy darab 56 méteres lengyel
segédkötél, hevederek és kötélgyűrűk 10 m, 10 db. NDK alumínium-karabíner, 25
falszög, Cassin márkájú jégkalapács, Salewa hágóvas, Hindukús hátizsák, szegre
akasztható zdiarsky zsák függőbivakhoz, egy normál zdiarsky zsák, német
mászósisak.
Egyéb felszerelés: Egy darab lengyel benzinfőző + 5 liter
benzin, Bluet gázfőző + 5 db gáztartály, gyufa, szilárd alkohol, benzingyújtó,
kétrészes láboskészlet, teáskanna, termosz, kanál, kés, konzervnyitó.
Gyógyszer: Xanidil-retard (Peviton), Vaboron, Fenmetrazin,
neopeviton kenőcs, Spofavit, B-komplex, Celaskon, ásványianyag pótló por 4
csomag, kötszer.
A hátizsák teljes súlya 30,5 kg lett, ez 8 kg-al több mint
az elméleti számításom. A súlykülönbözetet a nem megfelelő felszerelés okozta.
(függőbivakhoz való háromszemélyes zdiarsky zsák, síeléshez való lábmelegítő –
hálózsák helyett, nem megfelelő főzők és kötél). Olyan minőségi felszerelés,
ami egy hasonló jellegű vállalkozás követelményeinek megfelelne, jelenleg
nálunk nem elérhető.
Miért vágtam neki
Visszatérésem után gyakran feltették nekem a kérdést, hogy
miért határoztam el magam erre a mászásra. Ahogy életembe többször is
visszatértem a hegymászóéletmódhoz, a fiatalabb mászókkal folytatott
beszélgetéseim során arra nézetre jutottam, hogy bizonyos mértékben megragadtam
a fejlődésnek egy elavultabb fokán – legfőképpen ami a hegymászó-gondolkodást
illeti. Amikor kifejtettem azt a nézetemet, hogy azok az új technikai eszközök
és a tapasztalatok, amelyek a Csehszlovákiában és a világban végbement
fejlődésből adódtak (eltávolodás az óriásexpedícióktól – a nehéz falak
expedíciós leküzdésétől – fordulat a klasszikus hegymászás modernebb formái
felé) saját körülményeink között is alkalmazhatóak lennének, akkor utópista
teoretikusnak tartottak.
Ezért határoztam el magam egy olyan kísérletre, amely
igazolhatja elképzeléseimet. A különböző lehetőségek közül azt választottam,
amely a leglogikusabbnak, de egyben a legbonyolultabbnak is tűnt – a teljes
Tátra-gerinc bejárását előzetes készletek elhelyezése és támogatócsapat
segítsége nélkül.
Még egy kérdésre szeretnék választ adni: miért indultam
egyedül? Az előkészítés során és az anyagok tervezésénél nem számoltam azzal,
hogy egyedül fogok menni. Manapság a szólómászásnak nagy jelentőséget
tulajdonítanak – sokkal nagyobbat, mint amekkora a valóságban van. A
szólómászást egyaránt csodálat veszi körül laikus és nem laikus körökben is, és
a csapatban teljesített mászások fölé helyezik. Én személyesen kategorikusan
ellenzem ezt a hozzáállást a szólómászáshoz, de ebben az esetben hideg
számítással és meggyőződésem ellenére elhatároztam, hogy ezt a mászást szólóban
teljesítem.
Magam részéről csúcsteljesítménynek mégis a csapatban
teljesített mászásokat tekintem. Ezek a teljesítmények pszichésen is nagyobb
követelményt jelentenek. Szólóban a mászó csak sajátmagáért felel. A felelősség
mértékét is maga határozza meg, csak a saját személyére tekintettel. A hibák,
mulasztások és azok következményei is egyedül csak önmagát érintik. A csapatban
történő mászásnál a felelősség mértéke megnő, és így megsokszorozódik a
pszichikai teher is – negatív és pozitív értelemben egyaránt.
Ez csak az egyik alapvető pont a szólómászások
mérlegelésénél. A téma szélesebb körű megfontolása nem tárgya ennek a cikknek.
Ez a téma egy külön cikket és kiterjedt vitát érdemelne. Arról azonban meg
vagyok győződve, hogy a jelenlegi a csehszlovák hegymászás képes sok olyan kiváló
hegymászót felmutatni, akik az anyagi-technikai jellegű problémák megoldása és
elhárítása, valamint a hegymászó-gondolkodásban még meglévő elavult tendenciák
leküzdése után képesek lesznek világszínvonalú mászások végrehajtására – a magashegységekben
jelentősen kisebb költségvetéssel annál, ahogyan az ma történik.
Forrás: Adam Piechowski: A Tátra főgerince (fordította: dr.
Futó Endre); http://www.outdoorfilmy.sk; Fordította: Pálossy László
Néztem az eredetit a megadott vlinken, a vége lemeradt, pedig az is nagyon érdekes:
VálaszTörlésRuházat és étkezés
A mászás sikere tulajdonképpen két alapvető kérdés megoldásán alapult. Ezek az öltözködés és az étkezés.
A ruházat
Az öltözködést az 1970-es túrán használt műszőrme-ruházat továbbfejlesztésével oldottam meg. Az eredeti kétrészes darabból egyetlen összevarrt kezeslábas készült, pontosan a testhez igazítva. Alsóöltözetnek pamut kezeslábast használtam. Ezt a két réteget az egész mászás alatt nem vettem le magamról. Legfelső ruházatnak egy standard szilon szélkabátot és vízhatlan szilon nadrágot használtam (A ruházatnak ez a része nem bizonyult megfelelőnek).
Az étkezés
Úgy döntöttem hogy előre miden napra étlapot készítek pontosan kiszámított kalóriaérték szerint. A magammal vitt élelmiszerek teljes kalóriaértéke 82 500 kalória volt. Ez a mennyiség 30 napos hegyi tartózkodásra elegendő, de az egy napra jutó 2750 kalória alig több mint az a napi minimális szükséglet amit a szervezet mindenképpen megkíván (ez kb. 2000 kal). Maximum 30 napra terveztem a tíz évvel ezelőtti tapasztalatok alapján, amikor a gerinctúra időszakában a körülmények a legrosszabbak voltak az utolsó száz évben.
Elvileg számolnom kellett azzal a lehetőséggel hogy ezek a körülmények megismétlődnek. Azonban a reális feltételezés az volt, hogy abban az időszakban amikorra a mászást terveztem átlagos körülmények lesznek, és így amászás 15-20 napig fog tartani. Ebben az esetben egy napra 4125-5500 kalória fog jutna, vagyis megvan az a szükséges adag amit a szervezetem maximális teljesítmény kifejtéséhez igényel.
Az étkezés rendszereezenkívül azon is alapult, hogy az ennivalót nem csak napokra osztottam szét, hanem szakaszok szerint is. Minden szakaszra meghatároztam a napok minimális és maximális számát amennyi idő alatt meg lehet tenni. Mivel több szakaszt is a minimális idő alatt teljesítettem (pl. Hutnianske sedlo ? Kasprov vrch ? maximális idő: hat nap, a minimális: három nap, ténylegesen: három és fél nap lett), élelmiszer-fölöslegem alakult ki, amelyre többet nem volt szükségem, el is dobtam, ezzel csökkentve a súlyt gyorsabb haladást tettem lehetővé a további szakaszokon.
Az élelmiszerek teljes súlya csomagolással együtt 14 kg volt. Ebből 4.5 kg hús volt, 1.5 kg zöldséggel elkészítve és szétosztva 15 adagra 40 dkg.-onként. Mindez adag műanyag zacskókban lefagyasztva. A hús elkészítésekor úgy jártunk el, hogy a dehidratáció a maximális legyen. További 1.5 kg húst vittem füstölthús formájában, 10 db 15 dkg-os csomagban. Ezeket az adagokat szeletelt sajttal (kenyér helyett) műanyag tasakokba csomagoltam. További élelmiszerek: tejpor 1.5 kg, zabpehely, pudingok, 1,5 kg szárított krumplipüré, csokoládé ? 0.5 kg, levesporok 1 kg, tea, mazsola 0.3 kg.
Vacsora: Egy adag hús hólében megfőzve, krumplipürével besűrítve (egy tele kislábos ? csak a felét fogyasztottam el, a másik fele megmaradt reggelre), egy liter húsleves, fél liter tea (a másik fél liter megmaradt éjszakára).
Reggeli: A húsmaradék estéről, sűrű levesnek elkészítve, zabkása pudinggal.
Ebéd: Egy liter tea vagy húsleves, egy adag füstölthús. A mindennapi táplálkozás részeként bevettem egy adag ásványianyag-pótló port, így az egész út során nem volt problémám a dehidrációval.
Felszerelések és egyéb kellékek: Ruházat: gyapjú kezeslábas, műszőr kezeslábas (Bonekan anyag ? a bolyhosabb fajta) , egyszerű szilon szélkabát,katonai símaszk, két pár térdharisnya, két pár gyapjúkesztyű (egyujjas), két pár prémkesztyű, kamásli, magasszárú bakancs (Duplex ? Poprad), síszemüveg (Carrera), két pár speciális gyapjú érmelegítő.
VálaszTörlésHegymászófelszerelés: Egy darab 56 méteres lengyel segédkötél, hevederek és kötélgyűrűk 10 m, 10 db. NDK alumíniumötvözet karabíner, 25 falszög, Cassin márkájú jégkalapács, Salewa hágóvas, Hindukus hátizsák, szegre akasztható függő-bivak zdiarsky zsák, normál zdiarsky zsák, német mászósisak.
Egyéb felszerelés: Egy darab lengyel benzinfőző + 5 liter benzin, Bluet gázfőző + 5gáztartály, gyufa, szilárd alkohol, benzingyújtó, kétrészes láboskészlet, teáskanna, termosz, kanál, kés, konzervnyitó.
Gyógyszer: Xanidil-retard (Peviton), Vaboron, Fenmetrazin, neopeviton kenőcs, Spofavit, B-komplex, Celaskon, ásványianyag pótló por 4 csomag, kötszer.
A hátizsák teljes súlya 30.5 kg lett, ez 8 kg-val több mint az elméleti számításom. A súlykülönbözetet a nem megfelelő felszerelés okozta. (függő-bivakhoz való háromszemélyes zdiarsky zsák, síeléshez való lábmelegítő - hálózsák helyett, nem megfelelő főzők és kötél). Olyan minőségi felszerelés, ami egy hasonló jellegű vállalkozás követelményeinek megfelelne, jelenleg nálunk nem elérhető.
Miért indultam neki?
VálaszTörlésVisszatérésem után gyakran feltették nekem a kérdést, hogy miért határoztam el magam erre a mászásra. Amint többször is visszatértem életemben a hegymászóéletmódhoz, a fiatalabb mázókkal folytatott beszélgetéseim során arra nézetre jutottam, hogy én bizonyos mértékben megragadtam a fejlődésnek egy elavultabb fokán - legfőképpen ami a hegymászó-gondolkodást illeti. Amikor kifejeztem azt a nézetemet, hogy a technikai eszközök és a tapasztalatok amelyek abból a fejlődésből adódtak amelyen Csehszlovákia és a világ keresztülment (eltávolodás az óriásexpedícióktól ? a nehéz falak expedíciós leküzdésétől ? fordulat a ?klasszikus? hegymászás modernebb formái felé) saját körülményeink között is alkalmazhatóak lennének, akkor utópista teoretikusnak tartottak.
Ezért határoztam el magam egy olyan kísérletre, amely igazolhatja elképzeléseimet. A különböző lehetőségek közül azt választottam, amely a leglogikusabbnak de egyben a legbonyolultabbnak is tűnt ? a teljes Tátra-gerinc bejárását előzetes készletek elhelyezése és támogatócsapat nélkül.
Még egy kérdésre szeretnék választ adni: miért indultam szólóban? Az előkészítés során és az anyagok tervezésénél nem számoltam azzal, hogy egyedül fogok menni. Manapság a szólómászásnak nagy jelentőséget tulajdonítanak ? sokkal nagyobbat mint amekkora a valóságban van. A szólózást egyaránt csodálják laikus és nem laikus körökben is, és a csapatban teljesített mászások fölé helyezik. Én személyesen kategorikusan ellenzem ezt a hozzáállást a szólómászáshoz, de ebben az esetben hideg számítással visszaéltem a meggyőződésemmel, és elhatároztam hogy ezt a mászást szólóban teljesítem.
Magam részéről csúcsteljesítménynek mégis a csapatban teljesített mászásokat tekintem. Ezek a teljesítmények pszichésen is nagyobb követelményt jelentenek. Szólóban a mászó csak sajátmagáért felel. A felelősség mértékét is maga határozza meg, csak a saját személyére van tekintettel. A hibák, mulasztások és azok következményei egyedül csak önmagát érintik. A csapatban történő mászásnál a felelősség mértéke megnő, és így megszorzódik a pszichikai teher is ? negatív és pozitív értelemben egyaránt.
Ez csak az egyik alapvető pont a szólómászások mérlegelésénél. A téma szélesebb körű megfontolása nem tárgya ennek a cikknek. Ez külön cikket és kiterjedt vitát érdemelne. Arról meg vagyok győződve, hogy a jelenlegi a csehszlovák hegymászás képes felmutatni annyi kiváló hegymászót, akik az anyagi-technikai jellegű problémák megoldása és elhárítása valamint a hegymászó-gondolkodásban még meglévő elavult tendenciák leküzdése után képesek lesznek világszínvonalú mászások végrehajtására - és a magashegységekben jelentősen olcsóbban annál ahogyan az ma történik.
palossyl@freemail.hu
Köszönöm szépen, ez valóban lemaradt, de csupán azért, mert az egész cikket több részletben terveztem közé tenni. Így viszont jó sok fordítást megspóroltál nekem, amit nagyon szépen megköszönök. és ha megengeded, ki is egészíteném ezzel a cikket.
Törlés