200 évvel ezelőtt, 1813. november 28-án született Husz Dávid (1813-1889) poprádi vendéglős, a helyi közélet neves szereplője, aki a XIX. század második felében felismerte, hogy Poprádon is szükségessé vált egy olyan turistaközpont létesítése, ahonnan rövid idő alatt elérhetővé válnak a hegyek, hisz ne feledjük, ekkor még Tátrafüred kivételével nem léteztek a Tátra körút melletti települések. A XIX. század hatvanas éveinek végén a turizmus egyre nagyobb méreteket öltött, így ennek kielégítésére Husz Dávid 1868-ban kis vendéglője mellé 24 szobás turistaházat és éttermet építtetett. Az állandó vendégei körében csak Husz apónak nevezett tulajdonos ezzel megteremtette az alapjait a Husz-parknak, amely a századfordulón 9 különböző komfortfokozatú épületből állt. A parkban a szállóépületeken kívül étterem, fürdőház, söröző és tekepálya is helyet kapott. A szállóépületekben összesen mintegy 150 szoba és a Tátrára nyíló pazar panoráma várta a pihenésre vágyókat, a parkot díszcserjék és virágágyások díszítették.
Tátrafüred mellett közel két évtizeden át ez a park volt a tátrai turistaélet legfontosabb központja. Az egykori Husz-park helyén ma a város forgalmas körforgalmi kereszteződése található. Kevesen tudják, de részben Husz Dávidnak köszönhető az is, hogy a Kassa-oderbergi vasút nyomvonalát éppen Poprádon át jelölték ki, később éppen ennek a vasútvonalnak köszönhetően ismerték meg egyre többen Poprád, valamint a Magas-Tátra szépségeit.
Amikor 1882-ben az Magyarországi Kárpátegyesület Poprádra telepítette múzeumi gyűjteményeit, ezeket egy Husz által bérmentesen kölcsönadott házikóban állították ki. 1886-ban a Husz apó által a városnak adományozott telken építette fel az egyesület a poprádi Kárpát Múzeumot, melyet Husz továbbra is bőségesen finanszírozott. Husz Dávid az MKE más tevékenységét, pl. a Tarajka melletti Szószéken épülő Róza menház építését is támogatta. Tevékenysége előtt fejet hajtva a múzeum bejáratánál 1913-ban az érdemeire emlékeztető emlékművet emeltek.
Husz halála után a Husz-park hanyatlásnak indult, nagyrészt a Tátrában épülő szanatóriumok konkurenciája miatt, de még sok évig szolgálta a turistákat, megmaradt az I. világháborúig. A Magas-Tátra magyar és német helyneveiben a Menguszfalvi-völgyben levő Husz-domb (Huszhügel) emlékeztet rá.
