1963 áprilisában a Tátrában kemény téli viszonyok uralkodtak. Annyi volt a hó, hogy bármelyik hegyről elindulhatott egy lavina. Amikor aztán egy fiatal síelő a Lengyel-Öt-tó völgyében súlyos sérüléseket szenvedett, a nagy lavinaveszély miatt csak az égből kaphatott segítséget. A lengyel hegyekben 1963. április 16-án mentettek először életet helikopter igénybevételével. Több száz életmentés, és néhány dráma. Röviden így lehet összefoglalni a mentőhelikoptereknek az elmúlt 50 évben a tátrai hegyimentés történetében játszott szerepét. Április 16-án ünnepelte az első sikeres, helikopterrel végrehajtott mentési művelet 50. évfordulóját a Tátrai Önkéntes Mentőszolgálat (TOPR).
„Ez volt a lengyel helikopterflotta első sikeres repülése 1000 métert meghaladó magasságban” – mondta Jan Krzysztof, a TOPR vezetője. Az SM1 típusú szovjet helikopter fel volt ugyan szerelve az életmentéshez szükséges eszközökkel, az 1000 méter feletti repülésnek azonban akkoriban voltak technikai korlátai, az ilyen repülés hatalmas teljesítménynek számított. Tadeusz Augustyniak, a pilóta azonban 50 évvel ezelőtt vállalta a kockázatot. Április 16-án a helikopter a krakkói Balic repülőteréről szállt fel, és másfél órás repülés után szállt le Zakopane központjában, ahol fedélzetére vett egy hegyimentőt. Ezután már ketten repültek a Lengyel-Öt-tó völgyébe. A helyszínen akadály nélkül leszálltak, az ismételt felszállást (a komplikált lábsérülést szenvedett sérülttel a fedélzetén) azonban rendkívül nehéz volt megvalósítani. Az SM1 ugyanis nem volt felszerelve sítalpakkal, így a helikopter kerekei saját súlya alatt a hóba süllyedtek. Ki kellett ásni a gépet, ami viszont majdnem a gép borulásához vezetett. Végül azonban a pilóta (aki 2011-ben hunyt el, és később több száz repülést hajtott végre a Tátrában, amivel legendává vált a hegyimentők között) szerencsésen elstartolt, és a zakopanei kórházba szállította a sérültet.
„Azon a napon egy szép történet kezdődött, amely 50 éve tart” – tette hozzá Jan Krzysztof. „1963 után a helikopter egyre gyakrabban tűnt fel a hegyekben. 1975-től télen és nyáron is a Tátrában vendégeskedett, az 1990-es évektől pedig gyakorlatilag állandóan Zakopanéban állomásozik. A repülő szerkezetek megjelenése annak idején forradalmasította a hegyimentők munkáját. Korábban, ha a hegyekben történt egy baleset, több óráig tartott, amíg megérkeztek a helyszínre. Most néhány perc alatt a sérültnél tudunk lenni” – mondta a TOPR vezetője.
Az elmúlt fél évszázadban azonban számos balesetet is érte a légimentésben részt vevő helikoptereket. 1978-ban, a Lengyel-Öt-tó völgyében történt az első katasztrófa. A MI-2-es helikopter a leszálláshoz készülődött, amikor hirtelen eltűnt egy hófelhőben. Egyszer csak letörött a propeller egy darabja, majd kibontakozott a dráma. A helikopter legurult a lejtőn, ám eltekintve attól, hogy az egyik hegyimentőnek eltörött két bordája, senki sem sérült meg.
1979. június 25-én tragikus baleset történt a Tátra szlovák oldalán. A Hegyi Mentőszolgálat (HZS) MI-8-as helikoptere a Csorbai-csúcs közelében nagy magasságból lezuhant, és felrobbant. A balesetben a személyzet két tagja és öt hegyimentő vesztette életét, a katasztrófát csak a másodpilóta és egy hegyimentő élte túl.
1994. augusztus 11-én történt a legtragikusabb helikopter baleset a lengyel hegyekben. A mentőakcióról visszafelé tartó, a TOPR tulajdonában lévő Sokol típusú helikopter az Olczai-völgyben lezuhant. A balesetben két pilóta és két hegyimentő veszette életét.
2003. januárjában, az emlékezetes, Tengerszem-csúcs alatti lavinabaleset mentési munkálatai után a bázisra tartó helikopternek mindkét motorja leállt a levegőben, és a pilótának kényszerleszállást kellet végrehajtani. Ezúttal szerencsére senki sem halt meg, de a gép súlyos károkat szenvedett.
