 |
| Forgatás a kapor-csúcson |
Augusztusban a „Hazajáróval” a Szepességbe látogattunk el,
megmásztunk két csúcsot a Magas-Tátrában, túráztunk a Bélai-havasokban, majd
megtekintettünk pár történelmi települést: Hibbét, Nagyőrt, Szepesbélát és
Késmárkot, ezek után leereszkedtünk Barlangliget cseppkőbarlangjába.
Első nap a Koprova-csúcsra vezető hosszú, több mint 20
kilométeres túránkat a Csendes-völgyben kezdtük meg, mely elválasztja egymástól
a Liptói-havasokat és a Magas-Tátrát. A nyári forróságban jólesett a hűs
Csendes-patak társasága, melytől hamar búcsút vettünk és utunkat a
Koprova-völgyben folytattuk tovább. Folyamatos enyhe emelkedő következett,
elhaladtunk a szigorúan védett és lezárt Nefcer-völgy mellett, majd kisvártatva
megérkeztünk a Hlinszka-völgy bejáratáig.
Itt rövid pihenőt tartva nekivágtunk az
egyre meredekebb kaptatónak, mely már emlékeztettek minket arra, hogy a
Magas-Tátrában túrázunk. A völgytől dél-nyugatra eső Hrubó-gerincen a
Nefcer-torony, a Triumetál, a Csorbai-csúcs és a Hlinszka-torony figyelték
utunkat. Erős kaptató várt ránk a völgy végén, felkapaszkodtunk a Felső-Koprova-hágóra,
ahonnan már láttuk a félórányira lévő célunkat: a Koprova-csúcsot. Pontos időzítésünknek köszönhetően
naplementében csodálhattuk meg a környező csúcsokat, völgyeket és tavakat.
Láttuk a Szmrecsinyi-völgyben fekvő tavakat, a fölöttük húzódó gerincet, mely
ma a Szlovák-Lengyel határ része. Távolban a lengyel oldalon felsejlett a
Giewont hatalmas tömege és a híres-hírhedt Sas út. Észak-nyugatra a Nagy-Menguszfalvi-csúcsban
gyönyörködhettünk, a tövében lévő Felső-Menguszfalvi-csorbában pedig a távoli
Fehér-tavi-csúcs volt megfigyelhető. Háttérben a Jég-völgyi-csúcsra és a Lomnici-csúcsra
ismerhettünk rá. Csodálatos látvány volt a Menguszfalvi-völgyet és a fölötte
elhelyezkedő csúcsokat így látni, narancsban pompázott az Oszterva, a
Tompa-hegy, a Kopki, a Tátra-csúcs, és a Róth Márton-csúcs. Láthattuk tavalyi
forgatásunk egyik helyszínét a Tengerszem-csúcsot, és az alattunk elterülő 53
méter mély Nagy-Hincó-tavat. Ez a mese nem tartott sokáig, pillanatok alatt
ránk sötétedett, elővettük a fejlámpánkat és leereszkedtünk a Nagy-Hincó-tó
mellé, majd tovább a Menguszfalvi-völgybe egészen a Poprádi-tóig.
 |
| Csúcsfotó a Krivánon |
Másnap Hibbére, a Liptói-havasok lábánál fekvő, szász
bányászok által alapított településre látogattunk el. Balassi Bálint nyughelyét
kerestük fel, mely a falu központjában a XIV. században épült gótikus
templomban található. A távolban már feltűnt mai túránk célpontja: a Kriván,
mely ferde csúcsával méltán vált a Magas-Tátra egyik jelképévé. A Krivánra
vezető túránkat a Három-forrástól indítottuk, nagy örömünkre az Erdélyi Kárpát
Egyesület (EKE) Gyergyói Osztályának tagjai is velünk tartottak. A forrás hűs
vízével feltöltöttük kulacsainkat, ezután nekivágtunk a végtelennek tűnő
emelkedőnek. Kevesebb, mint egy órányi menetelés után értünk ki a fenyő
övezetből, majd a törpefenyők világában találtuk magunkat, innen perzselő
napban folytattuk utunkat a még mindig elérhetetlennek tűnő Kriván irányába. További
erős kaptató következett, szépen lassan a törpefenyők is elmaradoztak
mellettünk, kiértünk a kövek birodalmába, ahonnan átvágtunk a Kriván-nyeregből
aláfutó kőfolyóson. A Kis-Krivánra időnként kitett - szédülősöknek nem ajánlott
- út vezet, a sziklákon felkapaszkodtunk annak tetejére, majd aláereszkedtünk a
Kriván-nyeregbe. Túránk utolsó, ám nagyon megerőltető szakaszán lassan jutottunk
fel a csúcsra, a 2494 méter magasan lévő Krivánra. Észak felé tegnapi útvonalunk
és a már megismert panoráma fogadott, keleten a Szoliszkó-csoport, mögötte a
Bástya-gerinc volt látható. Déli irányban a Csorbai-tóban és az
Alacsony-Tátrában gyönyörködhettünk, míg nyugaton a Liptói-havasok végtelennek
tűnő hegyvonulata tárult elénk. E csodálatos képet a lemenő nap látványa
szakította meg, gyors leereszkedés következett a már ismert, fölfelé megtett
úton, a gyors sötétedés ellenére a fejlámpáinkat csak a fenyő övezetben kellett
rövid időre elővennünk. Fáradtan, de élményekkel feltöltve értünk célba, ahol
ismét a Három-forrás hűs vízével olthattuk szomjunkat.
 |
| Scheirich László és Sziva Zoltán a Bélai-Tátrában |
Mielőtt nekivágtunk a Bélai-havasoknak, felkerestük a
környék egykori birtokosa, a Javorina település temetőjében nyugvó Christian Hohenlohe
herceg sírját, majd a falu fölötti hegyoldalban található csodaszép családi
vadászkastélyát. Gyalogtúránkat a kék jelzésen kezdtük meg, rövidesen a
Hátsó-Rézaknák-völgyében koptattuk bakancsunk talpát, északra a Murány, a Hollókő
és a Sirató mészkő csúcsai figyelték utunkat, délre a Fehér-tavi-csúcs robosztus
gránit tömbje magasodott. Folyamatos enyhe emelkedő után felértünk a
Magas-Tátrát a Bélai-havasokkal elválasztó Kopa-hágóra, ahonnan már több
Tátra-csúcs is látható: Weber-csúcs, Késmárki-csúcs, Fecske-torony,
Lomnici-csúcs, Jég-völgyi-csúcs és a Vörös-tavi-csúcs. A hágó túloldalán az
Elülső-Rézaknák-völgye húzódik, fölötte a Mészárszékek mészkő vonulata óvja az
egykori kereskedelmi útvonalat, mely a Magyar Királyságot kötötte össze a Lengyel
Királysággal. A Kopa-hágón a Magyarországi Kárpátegyesület (MKE) tagjaival
készítettünk rövid riportot, majd tovább másztunk a Felső-Kopa-hágóra. Innen
visszatekintve, nyomon tudtuk követni eddig megtett utunkat, és a még ránk váró
kilométereket egyaránt. Leereszkedtünk Széles-mezőre, onnan helyenként igen
meredek völgymenet várt ránk, fölöttünk a Bolond Gerő, alattunk a Szepesi-Magura,
háttérben a Pienninek jellegzetes csúcsai voltak láthatók. Kellemesen elfáradva
érkeztünk meg a góralok lakta Zár (Zsdjar) településre, mely a Bélai-havasok
egyik turisztikai központja. Innen Barlangligetre vitt utunk, ahol a nagy meleg
után jól esett a hűs cseppkőbarlangban töltött több mint egy órás vezetett túra.
Sajnálom a Szepességet. Az elcsatolt területek közül a
Szepességért fáj a szívem a leginkább. Minél többet járok a felvidék ezen
szegletében, annál nagyobb az én bánatom. Ahhoz, hogy megértsük ezt a vidéket,
röviden tekintsük át annak hányatott, sanyarú történelmét. A honfoglaló
magyarság szláv törzseket talált itt e gyéren lakott területen, majd II. Géza
királyunk szászokat telepített ide. Jöttek is a magukat cipszereknek hívó derék,
tiszta, dolgos németek és felépítették azt a csodát, amit Szepességnek hívunk. Az
örökös pénzzavarral küzdő Zsigmond királyunk a XV. században elzálogosított több
szepességi várost lengyel sógorának, II. Ulászlónak, aki az ebből befolyt
pénzből fedezte dalmáciai hadjáratait. 1772-ben Mária Terézia a Habsburg-koronához
csatolta, majd az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. A németek mellett
magyarok, tótok és lengyelek lakták e csodálatos tájat évszázadokon át, egymás nyelvét
és kultúráját átvéve, tisztelve.
 |
| Thököly Imre szarkofágja |
Sajnálom a Szepességet, mert volt itt úr magyar, lengyel, Habsburg,
de senki nem becsülte meg igazán ezt a Pienninek, a Szepesi-Magura és a
Magas-Tátra között elterülő csodavilágot.
Majd következett a szörnyű XX. század, jött a háború, azt
követően jöttek a csehek, jött Trianon és a kommunizmus évei. Ezt már a
Szepesség nem tudta kiheverni, kitelepítették és elzavarták az őshonos
németeket, valamint a mai napig bűnbaknak számító magyarokat. Több százéves
városaikba tótokat telepítettek rettenetes lakótelepekbe zsúfolva. A tótok
mellett nagy számú cigányság él ezen szebb napokat látott településeken,
utóbbiak sajátos kultúrájuknak köszönhetően gyorsan „lelakják” a derék, tiszta,
dolgos cipszer kezek által épített épületeket, nem kis feszültséget okozva a
helyieknek - panaszkodtak szepesi barátaink.
Meglátogattuk Szepesbélát, az egyik elzálogosított
szepességi cipszer várost. Fő utcáján még ma is állnak az egykori jólétről
tanúskodó késő reneszánsz épületek. Büszkén dacol az idővel a késő román- kora
gótikus stílusban épült Szent Antal templom, és az előtte lévő reneszánsz
harangtorony. A főtéren álló Mária-szobrot 1772-ben állították, a település hazához
történő visszatérésének emlékére. Forgattunk Nagyőrben, ebben a szintén
elzálogosított egykori cipszer városban. Reneszánsz várkastélyát a Thököly, a Szirmai,
a Mednyánszky és a Czóbel családok birtokolták. A kastély múzeumában
Mednyánszky László képei vannak kiállítva. A falu központjában a Szent Anna
gótikus templomban és a mellette álló reneszánsz harangtoronyban
gyönyörködtünk. Késmárk, a Magas-Tátra hajdani fővárosa is szebb napokat látott
egykoron, történelmi belvárosa őrzi a régmúlt gazdagságát, ellentétben a külvárosában
található szocialista ipar rettenetes látványt nyújtó maradványaival. Filmre
rögzítettük többek között az óvárosban fekvő várkastélyt, nevezetesebb műemlék épületeket
és az új evangélikus-templomot, melyben Thököly Imre szarkofágja állt némán. Mi
is némán, meghatódva álltunk a fejedelem földi maradványai előtt, nem tudtuk,
hogy a szemünk vagy gépeink lencséi párásodtak-e be. Engedélyt kaptunk a
forgatásra, ami nem adatik meg minden földi halandónak, az itt készített képeink
örök emlékei lesznek szepességi barangolásainknak. Vegyes érzelmekkel hagytuk
el szeretett Szepességünket és indultunk haza, megmaradt országunkba.
Nem tudom, hogy említettem-e már, de nagyon sajnálom a
Szepességet…
Az eredeti cikk a Börzsönyi Hiúzok Facebook
oldalán olvasható, a forgatás során készült képeket pedig a www.borzsonyihiuzok.hu oldal Picasa
webalbumában tekinthetők meg.
Lejegyezte: Sziva Zoltán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése