2013. szeptember 28., szombat

A Hazajáró ismét a Magas-Tátrában – Duna TV, Szeptember 29. 13:45.

Forgatás a kapor-csúcson
Augusztusban a „Hazajáróval” a Szepességbe látogattunk el, megmásztunk két csúcsot a Magas-Tátrában, túráztunk a Bélai-havasokban, majd megtekintettünk pár történelmi települést: Hibbét, Nagyőrt, Szepesbélát és Késmárkot, ezek után leereszkedtünk Barlangliget cseppkőbarlangjába.
Első nap a Koprova-csúcsra vezető hosszú, több mint 20 kilométeres túránkat a Csendes-völgyben kezdtük meg, mely elválasztja egymástól a Liptói-havasokat és a Magas-Tátrát. A nyári forróságban jólesett a hűs Csendes-patak társasága, melytől hamar búcsút vettünk és utunkat a Koprova-völgyben folytattuk tovább. Folyamatos enyhe emelkedő következett, elhaladtunk a szigorúan védett és lezárt Nefcer-völgy mellett, majd kisvártatva megérkeztünk a Hlinszka-völgy bejáratáig.

Itt rövid pihenőt tartva nekivágtunk az egyre meredekebb kaptatónak, mely már emlékeztettek minket arra, hogy a Magas-Tátrában túrázunk. A völgytől dél-nyugatra eső Hrubó-gerincen a Nefcer-torony, a Triumetál, a Csorbai-csúcs és a Hlinszka-torony figyelték utunkat. Erős kaptató várt ránk a völgy végén, felkapaszkodtunk a Felső-Koprova-hágóra, ahonnan már láttuk a félórányira lévő célunkat: a Koprova-csúcsot.  Pontos időzítésünknek köszönhetően naplementében csodálhattuk meg a környező csúcsokat, völgyeket és tavakat. Láttuk a Szmrecsinyi-völgyben fekvő tavakat, a fölöttük húzódó gerincet, mely ma a Szlovák-Lengyel határ része. Távolban a lengyel oldalon felsejlett a Giewont hatalmas tömege és a híres-hírhedt Sas út. Észak-nyugatra a Nagy-Menguszfalvi-csúcsban gyönyörködhettünk, a tövében lévő Felső-Menguszfalvi-csorbában pedig a távoli Fehér-tavi-csúcs volt megfigyelhető. Háttérben a Jég-völgyi-csúcsra és a Lomnici-csúcsra ismerhettünk rá. Csodálatos látvány volt a Menguszfalvi-völgyet és a fölötte elhelyezkedő csúcsokat így látni, narancsban pompázott az Oszterva, a Tompa-hegy, a Kopki, a Tátra-csúcs, és a Róth Márton-csúcs. Láthattuk tavalyi forgatásunk egyik helyszínét a Tengerszem-csúcsot, és az alattunk elterülő 53 méter mély Nagy-Hincó-tavat. Ez a mese nem tartott sokáig, pillanatok alatt ránk sötétedett, elővettük a fejlámpánkat és leereszkedtünk a Nagy-Hincó-tó mellé, majd tovább a Menguszfalvi-völgybe egészen a Poprádi-tóig.
Csúcsfotó a Krivánon
Másnap Hibbére, a Liptói-havasok lábánál fekvő, szász bányászok által alapított településre látogattunk el. Balassi Bálint nyughelyét kerestük fel, mely a falu központjában a XIV. században épült gótikus templomban található. A távolban már feltűnt mai túránk célpontja: a Kriván, mely ferde csúcsával méltán vált a Magas-Tátra egyik jelképévé. A Krivánra vezető túránkat a Három-forrástól indítottuk, nagy örömünkre az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) Gyergyói Osztályának tagjai is velünk tartottak. A forrás hűs vízével feltöltöttük kulacsainkat, ezután nekivágtunk a végtelennek tűnő emelkedőnek. Kevesebb, mint egy órányi menetelés után értünk ki a fenyő övezetből, majd a törpefenyők világában találtuk magunkat, innen perzselő napban folytattuk utunkat a még mindig elérhetetlennek tűnő Kriván irányába. További erős kaptató következett, szépen lassan a törpefenyők is elmaradoztak mellettünk, kiértünk a kövek birodalmába, ahonnan átvágtunk a Kriván-nyeregből aláfutó kőfolyóson. A Kis-Krivánra időnként kitett - szédülősöknek nem ajánlott - út vezet, a sziklákon felkapaszkodtunk annak tetejére, majd aláereszkedtünk a Kriván-nyeregbe. Túránk utolsó, ám nagyon megerőltető szakaszán lassan jutottunk fel a csúcsra, a 2494 méter magasan lévő Krivánra. Észak felé tegnapi útvonalunk és a már megismert panoráma fogadott, keleten a Szoliszkó-csoport, mögötte a Bástya-gerinc volt látható. Déli irányban a Csorbai-tóban és az Alacsony-Tátrában gyönyörködhettünk, míg nyugaton a Liptói-havasok végtelennek tűnő hegyvonulata tárult elénk. E csodálatos képet a lemenő nap látványa szakította meg, gyors leereszkedés következett a már ismert, fölfelé megtett úton, a gyors sötétedés ellenére a fejlámpáinkat csak a fenyő övezetben kellett rövid időre elővennünk. Fáradtan, de élményekkel feltöltve értünk célba, ahol ismét a Három-forrás hűs vízével olthattuk szomjunkat.
Scheirich László és Sziva Zoltán a Bélai-Tátrában
Mielőtt nekivágtunk a Bélai-havasoknak, felkerestük a környék egykori birtokosa, a Javorina település temetőjében nyugvó Christian Hohenlohe herceg sírját, majd a falu fölötti hegyoldalban található csodaszép családi vadászkastélyát. Gyalogtúránkat a kék jelzésen kezdtük meg, rövidesen a Hátsó-Rézaknák-völgyében koptattuk bakancsunk talpát, északra a Murány, a Hollókő és a Sirató mészkő csúcsai figyelték utunkat, délre a Fehér-tavi-csúcs robosztus gránit tömbje magasodott. Folyamatos enyhe emelkedő után felértünk a Magas-Tátrát a Bélai-havasokkal elválasztó Kopa-hágóra, ahonnan már több Tátra-csúcs is látható: Weber-csúcs, Késmárki-csúcs, Fecske-torony, Lomnici-csúcs, Jég-völgyi-csúcs és a Vörös-tavi-csúcs. A hágó túloldalán az Elülső-Rézaknák-völgye húzódik, fölötte a Mészárszékek mészkő vonulata óvja az egykori kereskedelmi útvonalat, mely a Magyar Királyságot kötötte össze a Lengyel Királysággal. A Kopa-hágón a Magyarországi Kárpátegyesület (MKE) tagjaival készítettünk rövid riportot, majd tovább másztunk a Felső-Kopa-hágóra. Innen visszatekintve, nyomon tudtuk követni eddig megtett utunkat, és a még ránk váró kilométereket egyaránt. Leereszkedtünk Széles-mezőre, onnan helyenként igen meredek völgymenet várt ránk, fölöttünk a Bolond Gerő, alattunk a Szepesi-Magura, háttérben a Pienninek jellegzetes csúcsai voltak láthatók. Kellemesen elfáradva érkeztünk meg a góralok lakta Zár (Zsdjar) településre, mely a Bélai-havasok egyik turisztikai központja. Innen Barlangligetre vitt utunk, ahol a nagy meleg után jól esett a hűs cseppkőbarlangban töltött több mint egy órás vezetett túra.
Sajnálom a Szepességet. Az elcsatolt területek közül a Szepességért fáj a szívem a leginkább. Minél többet járok a felvidék ezen szegletében, annál nagyobb az én bánatom. Ahhoz, hogy megértsük ezt a vidéket, röviden tekintsük át annak hányatott, sanyarú történelmét. A honfoglaló magyarság szláv törzseket talált itt e gyéren lakott területen, majd II. Géza királyunk szászokat telepített ide. Jöttek is a magukat cipszereknek hívó derék, tiszta, dolgos németek és felépítették azt a csodát, amit Szepességnek hívunk. Az örökös pénzzavarral küzdő Zsigmond királyunk a XV. században elzálogosított több szepességi várost lengyel sógorának, II. Ulászlónak, aki az ebből befolyt pénzből fedezte dalmáciai hadjáratait. 1772-ben Mária Terézia a Habsburg-koronához csatolta, majd az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. A németek mellett magyarok, tótok és lengyelek lakták e csodálatos tájat évszázadokon át, egymás nyelvét és kultúráját átvéve, tisztelve.
Thököly Imre szarkofágja
Sajnálom a Szepességet, mert volt itt úr magyar, lengyel, Habsburg, de senki nem becsülte meg igazán ezt a Pienninek, a Szepesi-Magura és a Magas-Tátra között elterülő csodavilágot.
Majd következett a szörnyű XX. század, jött a háború, azt követően jöttek a csehek, jött Trianon és a kommunizmus évei. Ezt már a Szepesség nem tudta kiheverni, kitelepítették és elzavarták az őshonos németeket, valamint a mai napig bűnbaknak számító magyarokat. Több százéves városaikba tótokat telepítettek rettenetes lakótelepekbe zsúfolva. A tótok mellett nagy számú cigányság él ezen szebb napokat látott településeken, utóbbiak sajátos kultúrájuknak köszönhetően gyorsan „lelakják” a derék, tiszta, dolgos cipszer kezek által épített épületeket, nem kis feszültséget okozva a helyieknek - panaszkodtak szepesi barátaink.
Meglátogattuk Szepesbélát, az egyik elzálogosított szepességi cipszer várost. Fő utcáján még ma is állnak az egykori jólétről tanúskodó késő reneszánsz épületek. Büszkén dacol az idővel a késő román- kora gótikus stílusban épült Szent Antal templom, és az előtte lévő reneszánsz harangtorony. A főtéren álló Mária-szobrot 1772-ben állították, a település hazához történő visszatérésének emlékére. Forgattunk Nagyőrben, ebben a szintén elzálogosított egykori cipszer városban. Reneszánsz várkastélyát a Thököly, a Szirmai, a Mednyánszky és a Czóbel családok birtokolták. A kastély múzeumában Mednyánszky László képei vannak kiállítva. A falu központjában a Szent Anna gótikus templomban és a mellette álló reneszánsz harangtoronyban gyönyörködtünk. Késmárk, a Magas-Tátra hajdani fővárosa is szebb napokat látott egykoron, történelmi belvárosa őrzi a régmúlt gazdagságát, ellentétben a külvárosában található szocialista ipar rettenetes látványt nyújtó maradványaival. Filmre rögzítettük többek között az óvárosban fekvő várkastélyt, nevezetesebb műemlék épületeket és az új evangélikus-templomot, melyben Thököly Imre szarkofágja állt némán. Mi is némán, meghatódva álltunk a fejedelem földi maradványai előtt, nem tudtuk, hogy a szemünk vagy gépeink lencséi párásodtak-e be. Engedélyt kaptunk a forgatásra, ami nem adatik meg minden földi halandónak, az itt készített képeink örök emlékei lesznek szepességi barangolásainknak. Vegyes érzelmekkel hagytuk el szeretett Szepességünket és indultunk haza, megmaradt országunkba.
Nem tudom, hogy említettem-e már, de nagyon sajnálom a Szepességet…

Az eredeti cikk a Börzsönyi Hiúzok Facebook oldalán olvasható, a forgatás során készült képeket pedig a www.borzsonyihiuzok.hu oldal Picasa webalbumában tekinthetők meg.

Lejegyezte: Sziva Zoltán

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...