Ahogy az oldal rendszeres olvasói minden bizonnyal már
találkoztak vele, az utóbbi időben néhány bejegyzésben a Tátra egykor jelzett,
ma már azonban tiltott turistaútjainak sorsát, történelmét, megszűnésének
idejét, okait igyekeztem körüljárni. A korábbi ilyen témájú bejegyzésekben
szereplő valamennyi turistaút (a Vadorzó-hágóba, a Chałubiński-kapuba és a
Liliom-hágóba vezető is) a Tátra főgerincén lévő hágók valamelyikébe vezetett.
Ezeknek közös jellemzője, hogy napjainkban mindhárom hágó csak a lengyel
oldalról érhető el jelzett turistaúton, a déli, szlovák oldalról oda vezető
utakat az 1970-es évek környékén lezárták a turisták előtt. Az előző három
hágótól eltérően most egy teljesen szlovák oldalon lévő egykori útvonal múltját
próbálom meg felderíteni, ez pedig nem más, mint a Kriváni-Zöld-tóhoz vezető
egykori sárga jelzésű turistaút.
1917 – dr. Vigyázó János: „A Magas Tátra részletes kalauza”.
A kalauz 196. oldalán az alábbiakat olvashatjuk erről a
turistaútról (valamennyi korabeli leírást eredeti helyesírással idézek):
„Podbanszkóról, Háromforrástól vagy a Csorbai tótól a
Handelvölgybe. A Csorbai-tó-Podbanszkói felső ösvényen a Szedilkó mélyen
alányúló délnyugati határáig megyünk, ahol egy hosszú tisztás szélén a
vörösjelzésű ösvény a Zlomiszkópatak mentén a Handelvölgybe kanyarodik
(Háromforrástól 1-1 ½ óra, Csorbai tótól 1 ¼-1 ¾ óra)…. Az ösvény lassanként
egész széltében átvág a völgyön és a Pavlova lejtője alá visz. A hegyoldalban
kanyarodik fel a Krivánra vivő gyepes út (20-30 p.) s innen úgyszólván nyom
nélkül, füvön-törmeléken tartunk a völgyet keresztben elzáró tófal teteje felé,
amelyet elérve (¾-1 ó.) felcsillan előttünk a völgykatlan mélyén, elhagyatott
magányában a Zöldtó nyugodt víztükre (2026 m.).”
1931 – dr. Thirring Gusztáv és dr. Vigyázó János: „A Magas
Tátra”
A kalauz 78. túraleírásában szerepelnek a Kriván és a
Kriváni-Zöld-tó lehetséges útvonalai. Ez a leírás kisebb pontosításokkal
megegyezik az 1917-es kalauzban olvasottakkal, kiegészítve azzal, hogy a Kriváni-Zöld-tóhoz
a zöld jelzésű ösvényen juthatunk el.
1960 – „Vysoké Tatry – správa geodézie a kartografie na
Slovensku”; szlovák nyelvű turistatérkép.
A térképen már az látható, hogy a Krivánra vezető kék
jelzésű turistaútból a Kriváni-Zöld-tó irányába egy sárga jelzésű turistaút
ágazik el. Ennek időközben csak a színe változott meg, a nyomvonala nem, az
1931-ben zöld jelzésűnek jelzett turistaút ekkor már sárga színnel volt jelezve.
1965 – Jožo Šimko: „Magas-Tátra”; Budapest, Sport Kiadó,
második javított és bővített kiadás (fordította Joó Kálmán, Niszkács László és
Tárnok Árpád). Melléklete: „A Magas-Tátra turistatérképe” című, szlovák és
magyar nyelvű térkép.
Ezen a térképen is egyértelműen látható a tóhoz vezető, a
térképen fekete szaggatott vonallal jelölt, de a jelmagyarázat szerint sárga
jelzésű turistaút. A kalauz 15. számú túrája az alábbiak szerint írja le a Kriváni-Zöld-tóhoz
vezető turistautat:
„Csorbatóról a Kriván alatti Zöldtóhoz (2017 m). A Kis
Kriván alatti útelágazástól a sárga jelzés mentén eljuthatunk a Handel-völgybe,
egészen a Zlomisko-patakig. Egy nagy tüzelőkő mellett haladunk el és lassan
emelkedünk északi irányban a völgyzáróig, egy teraszra, amelyen a Kriván alatti
Zöldtó fekszik. Az útelágazástól: háromnegyed óra.”
1969 – dr. Vladimír Ademec: „A Magas-Tátra”; Pozsony,
fordította Kelecsényi Tibor.
A Kriván térségének turistaútjait ábrázoló térképrajzon látható
a Kriváni-Zöld-tóhoz vezető sárga jelzésű turistaút, a völgy túráit bemutató
szövegrészben pedig az alábbiakat olvashatjuk erről:
„…A hosszú Važecká dolina völgyön a Zlomiskový potok patak
folyik. …Felső részében a Kriváň keleti lejtői alatt 2017 m magasságban fekszik
a Zelené pleso Krivánske tengerszem, amely jelzett úton érhető el.”
1978 – dr. Vladimír Adamec és Radek Roubal: „Magas-Tátra
turistavezető”; Pozsony, fordította Jolana Protičová; első magyar nyelvű
kiadás, szlovák nyelven 1972-ben jelent meg először, majd 1974-ben és 1977-ben
ismét.
A Vázseci-völgyet leíró részben az alábbiakat olvashatjuk:
„…A Kriváň déli gerincét a Važecká dolina (Vázseci-völgy)
határolja. Alsó erdős részén fekszik az ismert tó, a Jamské pleso, felső
sziklás részén pedig a Zelené Krivánske pleso (Zöld-tó).”
1978 – „Vysoké Tatry – súbor turistických máp”; szlovák
nyelvű nyári turistatérkép 10. kiadása.
Ezen a térképen szintén jelezve van a sárga jelzésű
turistaút.
1990 – „Vysoké Tatry – letná turistická mapa”; nyári
turistatérkép.
Ez a térkép már egyáltalán nem jelzi a korábban sárga
színnel jelzett turistautat.
A fenti kronológia alapján a Kriváni-Zöld-tóhoz vezető sárga
jelzésű turistaút 1978-ban még létezett, 1990-ben viszont már biztosan nem
használhatták. A turistaúttal és a Kriváni-Zöld-tóval kapcsolatban egy
szlovák nyelvű honlapon találtam egy dátumot, amelyet ha hitelesnek
fogadunk el (és miért ne tennénk ezt), akkor megtudhatjuk, hogy a sárga jelzésű
turistautat 1980-ban szüntették meg.
Ebben az ügyben levélben fordultam a Tátrai Nemzeti Parkhoz
(TANAP), mégpedig azzal a kérdéssel, hogy pontosan mikor és miért szüntették
meg többek között ezt a turistautat is. A nemzeti park illetékesétől azt a
választ kaptam, hogy a jelzett turistautak rendszerében az első jelentős
változások a nemzeti park megalakulása, vagyis 1949 után történtek. A következő
ilyen időszak az 1970-es, a Magas-Tátrában megrendezett Északi
Sí-világbajnokság után következett, miután a világbajnokságnak köszönhetően
jelentősen megnőtt a nemzeti park látogatóinak száma, mellyel együtt a
problémák is megsokszorozódtak. Napjainkban ismét napirendre került a korábban
lezárt turistautak esetleges ismételt megnyitásának kérdése (erről egy korábbi
bejegyzésben részletesen is olvashattak az oldal látogatói), amely azonban nem
egyszerű feladat. Erről alapos elemzések és a megfelelő jogi háttér megalkotása
után a TANAP új Látogatási rendje fog rendelkezni.
Figyelem: a Kriváni-Zöld-tóhoz napjainkban nem vezet
jelzett turistaút, a Vázseci-völgy még hegyi vezetővel sem látogatható!
Összeállította: Tátraturista; Fotó: sk.wikipedia.org
Engem az érdekelne, mi volt az az út, ami az első (magyar) térképen Szedilkohágónak nevezett hágón át vezetett a Furkota-völgyből a Szárazvíz-völgybe, a szerpentin ma is látványosan látható (és néha fel is mennek rajta), és nagyjából a Furkota-völgyben leégett menedékháztól (ha jól értettem, itt, feljebb is volt egy, nem csak a Magisztrála magasságában) indul át a gerincen. Nem nagyon értem az értelmét sem, hiszen a völgyet egyszerűbb lenne alulról megközelíteni, mintsem egy párhuzamos völgyből egy magas hágón keresztül.
VálaszTörlésA Vigyázó kalauzban az áll róla, hogy ez az átjáró, amit Szedilkó-hágónak nevez, a Furkota-völgyből közvetíti az átjárást a Szárazvíz-völgybe. Cserkészútnak jellemzi az utat, amit minden különösebb nehézség nélkül 1/2 - 34/ óra alatt lehet elérni a Furkota-völgyből, a másik oldalon pedig lépcsős fűlejtőn 15-20 perc alatt lehet leérni a völgybe.
TörlésKöszi, igen, nem tűnt nehéznek, de gondolom ezt az utat sem szabad használni, amit valahol meg is értek, de idegesít, hogy minden tilos. Engem az is meglepett, hogy nem engedik a Tátrában az erdei gyümölcsök gyűjtését, régen ezt, legalábbis az alsó régiókban nem tiltották, a helyiek által főzött különféle lekvárokból sokat fogyasztottam (de nem eleget :) ) az akkori házigazdánknál. Én most is sokat áfonyáztam, pl. a Tri Studnickynál kifejezetten komoly áfonyamező volt a menedékház felett pár száz méterrel. Lehet, hogy a tiltás a nagyüzemben gyűjtő helyi kisebbség miatt van, nem tudom, de a turistáktól, a túrautak mellett leszedett némi gyümölcstől régen is vidáman megéltek az állatok.
Törlés