A legutóbbi túránk egész máshogy
sikerült rendkívülire, mint ahogy terveztük. Egy kicsúszás következtében
egyikünk olyan sérülést szenvedett, hogy helikopteres mentése vált szükségessé.
Alább az ominózus túra beszámolója, adminisztratív tanulságokkal.
Péntek este négyen indultunk el
Tátraszéplakra, hogy szombaton kipihenten felvágtassunk a Lengyel-nyereg és a
Rovátka érintésével a Rabló házba, majd vasárnap ki tudja még merre tovább.
Reggel minden szépen terv szerint haladt, 7-kor el is
indultunk a parkolóból. Az idő a laviny.sk előrejelzésénél kedvezőtlenebb volt:
nem sok jót sejtetett, hogy már a fenyőerdőben határozott széllökéseket
éreztünk. Ahogy felértünk a törpefenyvesbe, egészen Deltásra váltott a helyzet,
maszk, kabát elő. De legalább nem volt kedvünk ácsorogni: 8:20-ra leküzdöttük
az első 640 m szintet és a házban voltunk, majd 9 előtt megindultunk a nyereg
felé. A ház fölötti meredek szakaszt toronyiránt megnyomtuk léccel a zsákon. A
friss hóban nem voltak nyomok előttünk. A hidegben, ködben és havazásban nem
volt egy tömegjelenet a hegyen, mondhatni rajtunk kívül senkit nem láttunk. A
Lengyel-nyerget még GPS-szel kellett belőnünk a ködben, aztán a egyre
gyakrabban kitisztult egy-egy percre. Az idő határozottan javuló tendenciát
mutatott. Bizakodóak voltunk, minden esélyünk megvolt rá, hogy délre a
Rovátkáig jutunk.
Aztán a Lengyel nyereg-alatt, közvetlenül a láncos szakasz
előtt fordult a helyzet kevésbé vidámra. A tíz centi porhó alatt kemény firn
volt, így traviztunk a lánc felé. A magam részéről firnvassal gond nélkül
elértem a láncot, amikor visszanézve látom, hogy Tamás bakancsban, léccel a
hátán jön és kicsúszik. Átbukott két kisebb sziklán, és 50 méter csúszás után
tudott megállni. Először nem tűnt súlyosnak a helyzet, aztán perceken belül
világossá vált, hogy gond van. Tamás jobb térde olyan sérülést szenvedett,
melynek következtében sem behajlítani, sem kinyújtani nem tudta a lábát, de ami
a legrosszabb, rá se tudott terhelni.
