Érdekes téma a jelzett turistautak fejlődése, esetleges
megszüntetése a Tátrában. A jelzett utak az idők során több okból is
módosulhatnak. A legfontosabb szempont természetesen a turisták biztonsága (pl.
az erózió miatt omladékonnyá válik az út, veszélyessé válhat az áthaladás
bizonyos szakaszokon, már nem tartanak a láncok vagy a hágcsók). Fontos
szempont az is, hogy a turisták ne okozzanak károkat bizonyos területeken, és
nem utolsósorban a növény- és állatvilág védelme (pl. veszélyeztetett
növényfajok, vagy az állatok nyugalmának megzavarása) miatt is sor kerülhet
lezárásokra.
Biztosan sokan emlékeznek még pl. a Krivánra vezető kék
jelzés régi nyomvonalára, amely korábban a Kis-Krivánt kihagyva közvetlenül a
Kriván-nyeregbe vezetett, vagy a Lorenz-hágó át vezető sárga jelzésre, amely régebben
az Elülső-Lorenz-résen vezetett, vagy akár a Kő-pataki-tótól a Lomnici-nyeregbe
vezető zöld jelzésű szerpentinre.
Akinek lehetősége van rá, érdemes megnézni az 1950 körüli
Magas-Tátra térképeket (amikor pl. a Gerlachfalvi-csúcsot Sztálin-csúcsnak
nevezték), és összehasonlítani azokat a mai Magas- és Bélai-Tátra térképekkel.
A Magas-Tátra főgerincének nyugatról számított első jelentős
csúcsa a Svinica a szlovák oldalról régebben sem volt elérhető jelzett
turistaúton. Volt azonban azon a részen egy zöld jelzésű turistaút, amely a
Retesz-hágót kötötte össze a Liliom-hágóval, a Walentko-csúcs, a Svinica és a
Középső-torony lejtőin traverzálva. A Retesz-hágóból akkoriban még a sárga
jelzés vezetett a Sima-hágóba.
Bizonyára szintén sokan emlékeznek még a Nagy-Hincó-tótól a
Vadorzó-hágóba vezető zöld jelzésű turistaútra. A Krivánra vezető kék jelzésből
jobbra elágazott egy sárga jelzésű turistaút, amely a Hátsó-Vázseci-völgyben
fekvő Kriváni-Zöld-tóhoz vezetett.
Abban az időszakban még nem létezett az Elülső-Lorenz-résen
(ma a Lorenz-hágón) át vezető sárga jelzésű turistaút sem, a Malompataki- és a
Furkota-völgyet összekötő sárga jelzés mindkét völgyben a völgyzárlatban ért
véget, a Furkota-völgyben a Furkota-csúcson, a Malompataki-völgyben a
Szentiványi-tónál.
Az Osztervára nem csak a Poprádi-tótól a piros jelzésen
lehetett feljutni, hanem egy Felsőhágiból északnyugati irányba induló kék
jelzésű ösvényen is (ezt még a tulajdonomban lévő 1960-as térkép is jelzi,
igaz, már nem színnel, csak jelzés nélküli ösvény formájában – a szerk.). Az
egykori turistaút szerpentinezve vezetett a törpefenyők övezetén át, és így
vitt fel az Oszterva gerincére.
A Poduplaszki-völgyben vezető turistaút kb. 1300 méter
tengerszint feletti magasságig ugyanazon a nyomvonalon haladt, mint
napjainkban. Ott viszont a kék jelzés befordult balra a
Poduplaszki-Mormota-völgybe, és azon keresztül vezetett a
Poduplaszki-Fagyott-tó érintésével a Rovátkára, illetve a Lengyel-nyeregbe. A
Lengyel-nyeregből a Kis-Viszokára vezető sárga jelzésű turistaút akkoriban még
nem volt jelölve a térképeken.
Az egyik legnépszerűbb magashegyi hágón, a
Téry-menedékháztól a Vörös-torony-hágón át a Hosszú-tavi menedékházhoz vezető
mai turistaút akkoriban még nem létezett, ahogy a Nagyszalóki-csúcsra vezető
kék jelzésű turistaút sem. A Nagy-Tarpataki-völgyben a kék jelzésből nagyjából
a Közép-orom alatt elágazott viszont egy zöld jelzésű turistaút, amely
valószínűleg a Vadász-lejtő-torony tetejére vezetett.
A Felső turistaút fölött, a Lomnici-kilátó és a Kő-pataki-tó
között volt egy kék jelzésű turistaút, amely kb. 1850 méteres magasságban
traverzálta át a Kő-pataki-völgyet, majd a Hunfalvi-kilátó fölött csatlakozott
vissza a Felső turistaútba. Ez az útvonal keresztezte a Tátralomnicról a
Lomnici-nyeregbe vezető egykori zöld jelzést.
Matlárházáról egy sárga jelzésű turistaúton lehetett
felmenni a Kis-Morgás-hágóba, amely a felső részében keresztezte a Start
átszállóállomásra vezető, ma nagy kört leíró kék jelzésű turistautat. A
Nagy-Morgásra sem csak a ma ismert piros jelzésű Felső turistaútból elágazó
jelzés nélküli ösvényen lehetett eljutni. Volt egy, a csúcsra vezető kék
jelzésű turistaút, amelyen a Zöld-tavi-völgyből lehetett felmenni közvetlenül a
csúcsra, amely valahol a láncos szakasz alatti részen csatlakozott be a
jelenlegi nyomvonalra.
A Késmárki-Fehérvíz-völgyében vezető kék jelzésű turistaút a
Zsázsa-forrástól a mai sárga jelzésű turistaút nyomvonalán vezetett tovább,
amelyből kb. 1290 méter magasságban ágazott el (és csak innen indult a
Zöld-tóhoz vezető sárga jelzés), majd becsatlakozott a Gyopár menedékháztól a
Nagy-Fehér-tóhoz vezető zöld jelzésű turistaútba. A zöld jelzéssel együtt
haladva keresztezte az Itató-patakot, amely az Elülső-Rézaknák völgyében,
közvetlenül a Kopa-hágó alatt ered.
Mint azt bizonyára sokan tudják, korábban a Bélai-Tátra is
hozzáférhető volt a turisták számára. A Felső turistaúton járhatták végig a
hegység gerincét, amely jelenlegi végpontjától, a Nagy-Fehér-tótól haladt
tovább a Bolond Gerőn, a Hátsó- és az Elülső-Mészárszéken, a Bika-hegyen és a
Vaskapun át Barlangligeten ért véget. Volt még ezen kívül egy kék jelzésű
ösvény, amely Zsdjárból, a Hotel Magura közeléből indult, összekötötte a településről
a Monk-völgyben vezető, ma is használatos zöld jelzést, a Kis-Jávor-hegyre
vezető egykori sárga jelzést, valamint a Tokarnya-tetőre vezető egykori piros
jelzést.
A Siratóra is fel lehetett menni a Széles-nyeregből induló
sárga jelzésen, amely a Monk-völgyben vezető zöld jelzésből ágazott el, még
mielőtt az elérte volna a piros jelzésű Felső turistautat. Ez a jelzés tovább
folytatódott a Holló-kőre, ahonnan továbbra is a sárga jelzésen maradva
lehetett visszajutni Zsdjárba.
Végül a legfrissebb változások: a természet védelme
érdekében szüntette meg a Tátrai Nemzeti Park (TANAP) a schengeni övezethez történő csatlakozást
követően, 2008. június 15-től a Toman-völgybe vezető piros jelzésű turistautat,
valamint a Liptói-Tátrában a Nagybobróci-hegyre vezető zöld jelzésű
turistautat.
A szerkesztő
megjegyzése:
Akit érdekelnek ezek az egykor volt, ma már nem használható
turistautak, azok figyelmébe ajánlom az ezzel a bejegyzéssel kezdődő
cikksorozatomat, amelyben a fent leírt egykori turistautak némelyikét szeretném
bemutatni, korabeli térképrészletekkel, korabeli leírásokkal kiegészítve.
Egyúttal megkérem azokat az olvasókat, hogy akinek esetleg
birtokában van az 1950-es évekből származó Tátra térkép, és lehetősége van azt
beszkennelni, vagy bármilyen más módon digitalizálni, legyen szíves ezt
megtenni, és elküldeni a tatraturista@gmail.com
e-mail címemre. Ha esetleg bárkinek lenne ebből az időszakból származó,
eladásra szánt térképe, azok jelentkezését is várom a fenti elérhetőségemen.
Köszönettel: Tátraturista
Forrás: http://www.tatry.cz
Itt van egy 1951-es digitalizált változat:
VálaszTörléshttp://www.vysoketatry.com/mapy/r/r1951.jpg
Nagyon köszönöm, ezt nem ismertem, pedig jártam ezen az oldalon néhányszor...
Törlés