2013. január 9., szerda

Jelzett utak a Tátrában a XX. század közepén


Érdekes téma a jelzett turistautak fejlődése, esetleges megszüntetése a Tátrában. A jelzett utak az idők során több okból is módosulhatnak. A legfontosabb szempont természetesen a turisták biztonsága (pl. az erózió miatt omladékonnyá válik az út, veszélyessé válhat az áthaladás bizonyos szakaszokon, már nem tartanak a láncok vagy a hágcsók). Fontos szempont az is, hogy a turisták ne okozzanak károkat bizonyos területeken, és nem utolsósorban a növény- és állatvilág védelme (pl. veszélyeztetett növényfajok, vagy az állatok nyugalmának megzavarása) miatt is sor kerülhet lezárásokra.

Biztosan sokan emlékeznek még pl. a Krivánra vezető kék jelzés régi nyomvonalára, amely korábban a Kis-Krivánt kihagyva közvetlenül a Kriván-nyeregbe vezetett, vagy a Lorenz-hágó át vezető sárga jelzésre, amely régebben az Elülső-Lorenz-résen vezetett, vagy akár a Kő-pataki-tótól a Lomnici-nyeregbe vezető zöld jelzésű szerpentinre.
Akinek lehetősége van rá, érdemes megnézni az 1950 körüli Magas-Tátra térképeket (amikor pl. a Gerlachfalvi-csúcsot Sztálin-csúcsnak nevezték), és összehasonlítani azokat a mai Magas- és Bélai-Tátra térképekkel.
A Magas-Tátra főgerincének nyugatról számított első jelentős csúcsa a Svinica a szlovák oldalról régebben sem volt elérhető jelzett turistaúton. Volt azonban azon a részen egy zöld jelzésű turistaút, amely a Retesz-hágót kötötte össze a Liliom-hágóval, a Walentko-csúcs, a Svinica és a Középső-torony lejtőin traverzálva. A Retesz-hágóból akkoriban még a sárga jelzés vezetett a Sima-hágóba.
Bizonyára szintén sokan emlékeznek még a Nagy-Hincó-tótól a Vadorzó-hágóba vezető zöld jelzésű turistaútra. A Krivánra vezető kék jelzésből jobbra elágazott egy sárga jelzésű turistaút, amely a Hátsó-Vázseci-völgyben fekvő Kriváni-Zöld-tóhoz vezetett.
Abban az időszakban még nem létezett az Elülső-Lorenz-résen (ma a Lorenz-hágón) át vezető sárga jelzésű turistaút sem, a Malompataki- és a Furkota-völgyet összekötő sárga jelzés mindkét völgyben a völgyzárlatban ért véget, a Furkota-völgyben a Furkota-csúcson, a Malompataki-völgyben a Szentiványi-tónál.
Az Osztervára nem csak a Poprádi-tótól a piros jelzésen lehetett feljutni, hanem egy Felsőhágiból északnyugati irányba induló kék jelzésű ösvényen is (ezt még a tulajdonomban lévő 1960-as térkép is jelzi, igaz, már nem színnel, csak jelzés nélküli ösvény formájában – a szerk.). Az egykori turistaút szerpentinezve vezetett a törpefenyők övezetén át, és így vitt fel az Oszterva gerincére.
A Poduplaszki-völgyben vezető turistaút kb. 1300 méter tengerszint feletti magasságig ugyanazon a nyomvonalon haladt, mint napjainkban. Ott viszont a kék jelzés befordult balra a Poduplaszki-Mormota-völgybe, és azon keresztül vezetett a Poduplaszki-Fagyott-tó érintésével a Rovátkára, illetve a Lengyel-nyeregbe. A Lengyel-nyeregből a Kis-Viszokára vezető sárga jelzésű turistaút akkoriban még nem volt jelölve a térképeken.
Az egyik legnépszerűbb magashegyi hágón, a Téry-menedékháztól a Vörös-torony-hágón át a Hosszú-tavi menedékházhoz vezető mai turistaút akkoriban még nem létezett, ahogy a Nagyszalóki-csúcsra vezető kék jelzésű turistaút sem. A Nagy-Tarpataki-völgyben a kék jelzésből nagyjából a Közép-orom alatt elágazott viszont egy zöld jelzésű turistaút, amely valószínűleg a Vadász-lejtő-torony tetejére vezetett.
A Felső turistaút fölött, a Lomnici-kilátó és a Kő-pataki-tó között volt egy kék jelzésű turistaút, amely kb. 1850 méteres magasságban traverzálta át a Kő-pataki-völgyet, majd a Hunfalvi-kilátó fölött csatlakozott vissza a Felső turistaútba. Ez az útvonal keresztezte a Tátralomnicról a Lomnici-nyeregbe vezető egykori zöld jelzést.
Matlárházáról egy sárga jelzésű turistaúton lehetett felmenni a Kis-Morgás-hágóba, amely a felső részében keresztezte a Start átszállóállomásra vezető, ma nagy kört leíró kék jelzésű turistautat. A Nagy-Morgásra sem csak a ma ismert piros jelzésű Felső turistaútból elágazó jelzés nélküli ösvényen lehetett eljutni. Volt egy, a csúcsra vezető kék jelzésű turistaút, amelyen a Zöld-tavi-völgyből lehetett felmenni közvetlenül a csúcsra, amely valahol a láncos szakasz alatti részen csatlakozott be a jelenlegi nyomvonalra.
A Késmárki-Fehérvíz-völgyében vezető kék jelzésű turistaút a Zsázsa-forrástól a mai sárga jelzésű turistaút nyomvonalán vezetett tovább, amelyből kb. 1290 méter magasságban ágazott el (és csak innen indult a Zöld-tóhoz vezető sárga jelzés), majd becsatlakozott a Gyopár menedékháztól a Nagy-Fehér-tóhoz vezető zöld jelzésű turistaútba. A zöld jelzéssel együtt haladva keresztezte az Itató-patakot, amely az Elülső-Rézaknák völgyében, közvetlenül a Kopa-hágó alatt ered.
Mint azt bizonyára sokan tudják, korábban a Bélai-Tátra is hozzáférhető volt a turisták számára. A Felső turistaúton járhatták végig a hegység gerincét, amely jelenlegi végpontjától, a Nagy-Fehér-tótól haladt tovább a Bolond Gerőn, a Hátsó- és az Elülső-Mészárszéken, a Bika-hegyen és a Vaskapun át Barlangligeten ért véget. Volt még ezen kívül egy kék jelzésű ösvény, amely Zsdjárból, a Hotel Magura közeléből indult, összekötötte a településről a Monk-völgyben vezető, ma is használatos zöld jelzést, a Kis-Jávor-hegyre vezető egykori sárga jelzést, valamint a Tokarnya-tetőre vezető egykori piros jelzést.
A Siratóra is fel lehetett menni a Széles-nyeregből induló sárga jelzésen, amely a Monk-völgyben vezető zöld jelzésből ágazott el, még mielőtt az elérte volna a piros jelzésű Felső turistautat. Ez a jelzés tovább folytatódott a Holló-kőre, ahonnan továbbra is a sárga jelzésen maradva lehetett visszajutni Zsdjárba.
Végül a legfrissebb változások: a természet védelme érdekében szüntette meg a Tátrai Nemzeti Park (TANAP) a schengeni övezethez történő csatlakozást követően, 2008. június 15-től a Toman-völgybe vezető piros jelzésű turistautat, valamint a Liptói-Tátrában a Nagybobróci-hegyre vezető zöld jelzésű turistautat.

A szerkesztő megjegyzése:
Akit érdekelnek ezek az egykor volt, ma már nem használható turistautak, azok figyelmébe ajánlom az ezzel a bejegyzéssel kezdődő cikksorozatomat, amelyben a fent leírt egykori turistautak némelyikét szeretném bemutatni, korabeli térképrészletekkel, korabeli leírásokkal kiegészítve.
Egyúttal megkérem azokat az olvasókat, hogy akinek esetleg birtokában van az 1950-es évekből származó Tátra térkép, és lehetősége van azt beszkennelni, vagy bármilyen más módon digitalizálni, legyen szíves ezt megtenni, és elküldeni a tatraturista@gmail.com e-mail címemre. Ha esetleg bárkinek lenne ebből az időszakból származó, eladásra szánt térképe, azok jelentkezését is várom a fenti elérhetőségemen. Köszönettel: Tátraturista

2 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...