2012. október 25., csütörtök

Az október 22-én történt mentés hiteles története – a résztvevők beszámolója


Amint azt az október 23-án kelt bejegyzésben olvasható, az előző napon, vagyis október 22-én a Hegyi Mentőszolgálat (HZS) hegyimentői négy magyar hegymászót mentettek le a Gerlachfalvi-csúcs közeléből. A hírt a HZS honlapján olvasható közlemény alapján adtam közre. A mai napon levélben megkeresett az eset két résztvevője is, és mindketten leírták a valós történetet, ami alapvetően eltér a HZS honlapján olvasott verziótól. Mivel arra nem hatalmaztak fel, hogy neveket is közöljek, így névtelenül adom közre a túra résztvevőinek beszámolóját.
 
Egyikük ezzel a levéllel keresett meg:
„Mi voltunk azok, akiket négy hegyi mentő hozott le. A Gerlachfalvi-csúcsot sikeresen megmásztuk (képekkel tudom bizonyítani), azonban későn értük fel a csúcsra, mivel más magyaroknak segítettünk a hiányosnak mondott felszerelésünkkel.  Ránk sötétedett mire leértünk arra a pontra, ahol kértük a hegyi mentők segítségét, pusztán amiatt, mert az orrunk hegyéig sem láttunk (fejlámpánk volt), és társaim nagyon fáztak. A mentés a falon történt leereszkedésből állt, ami durván 20 percet vett igénybe összesen, és ha reggelig várunk, gond nélkül leereszkedünk segítség nélkül.  A leereszkedésnél a saját felszerelésünket használtuk (a hegyi mentők is a mi kötelünkön ereszkedtek), a hegyi mentők csak teát és csokit biztosítottak számunkra illetve a profi lámpáikat. Jó magam túl vagyok számos  mászáson: pl. Mattehorn, Mont Blanc, Grossglockner stb. Semmiképpen nem tartanám magam tapasztalatlannak, de nem állítom, hogy nem sodródok újabb kihívások elé, hiszen ez a szép ebben a sportban. Csak azért írtam le ezt, mert kissé túlzónak találtam a szlovák hegyi mentők beszámolóját, így nincs kizárva, hogy a többit is fenntartással kell/kellene kezelni. Szóval szó sincs arról, hogy életveszélyben lettünk volna.”

A túra másik részvevője lényegében megerősíti a fentieket:
„A Lengyel-nyeregből indult a gerinctúránk a Gerlachfalvi-csúcs felé. Ezen az útvonalon 3-4 óra alatt jutottunk el a csúcshoz, sajnos már kicsit későn (16 h). Bízva abban, hogy még fényes nappal visszaérünk a hátizsákjainkhoz, a Felkai-völgy felé indultunk lefelé. Volt megfelelő felszerelésünk az ereszkedésekhez (60 m kötél, beülő, lapka stb.). Sajnos ránk esteledett és gyakorlatilag próbálgatással haladtunk lefelé. Tudtuk, hogy a mellettünk lévő kuloár lesz a megoldás, de sajnos nem találtuk a lejáratot hozzá, az újbóli kötéllel való ereszkedést pedig az éjszakára való tekintettel túl kockázatosnak tartottuk. Megálltunk így egy biztos helyen és hívtuk a hegyimentőket. Ők a kuloár felől közelítettek és kb. 100 m-rel feljebb jöttek fel arra a teraszra ahol voltunk. Gyakorlatilag megmutatták a lejáratot, különösebb mentés nem volt, ráadásul a kuloárban való ereszkedéshez is a mi kötelünket használták.”

Nem látom okát, hogy kételkedjem a történetet leírók szavaiban. Azt hiszem, minden Tátra-járó nevében mondhatom azt, hogy örülni kell annak, hogy a mentés ellenére baj nélkül végződött a túra. Teljes mértékben hitelesnek tartva a fent írtakat viszont nagyon sajnálatosnak tartom, hogy a HZS honlapja a tényeket elferdítve, lényegében rossz színben tüntette fel a mentésben érintetteket, akik az ott olvasottak szerint sem kellő tapasztalattal, sem megfelelő felszereléssel nem rendelkeztek. A két leírást olvasva azt hiszem, mindenki számára nyilvánvaló, hogy a HZS honlapján olvasottak nem felelnek meg a valóságnak. A kérdés most már csak az, hogy ha ez most megtörtént, esetleg korábban is megtörténhetett? Lehet, hogy nem minden úgy van egy-egy balesettel kapcsolatban, ahogyan a hegyimentők honlapján olvashatjuk? Kinek higgyünk ezek után?...

Köszönöm a túra résztvevőinek a beszámolót, és azt, hogy hozzájárultak a tényleges történet nyilvánosságra hozatalához.
2012. október 25, csütörtök, 19:30 – Tátraturista
Fotó: A túra résztvevőinek fotója a Gerlachfalvi-csúcson

14 megjegyzés:

  1. Köszönjük,ez így mindjárt másképp hanngzik!!! A magyarok lehúzása lehet a cél a szlovákok részéről,bár ez eddig a politikusokra volt jellemző!

    VálaszTörlés
  2. Ez nem az első eset, bár az más országban történt...

    VálaszTörlés
  3. Szerintem a fiúk gyakorlottsága és a megfelelő felszerelésük nem vitatható (elég hosszú kötél, beülők), ezek látszanak a fotón, emellett a gyakorlott mászókat is éri baleset.
    Szerintem éppen ellenkezőleg, tanulságos és követendő példa az, hogy nem kockáztattak egy esetleges kihűlést, megfázást, vagy balesetet, nem becsülték alá a kialakult helyzetet.Ehhez kell a gyakorlottság.
    A HZS részéről azonban még nem találkoztam olyan közleménnyel, hogy vki helyesen tette, hogy időben értesítette őket, holott nekik az a feladatuk, hogy mentsenek. Az viszont érdekes, hogy a napokban halálos balesetet szenvedő szlovák hölgy és a csoport is "tapasztalt" volt, a felszerelésről nem tesznek említést, ahogyan a Bélai Tátrában elhunyt lengyel hölgyről sem tudjuk mennyire volt "tapasztalt", aki ráadásul egyedül túrázott...

    VálaszTörlés
  4. úgy vélem ha kicsit sem önkritikusak a srácok magukkal szemben később nagyobb bajba sodródhatnak. lehet bagatellizálni a történteket, hogy csak "kis" mentés volt, de ez egy olyan helyzet volt a hegyen amit maguktól nem tudtak megoldani. és mindezt a felkészületlenség, késői indulás és a hiányos felszerelés (ruházat, lámpa) miatt. számomra nem nyilvánvaló miben nem nyilatkoznak tényszerűen a HZS emberei. gyakorlatilag 100% köszönet illeti meg sokadszor őket.

    VálaszTörlés
  5. Szerintem meg a mentők közleménye helytálló, ugyanis:

    -nem volt meg a tapasztalat éjszakai mászáshoz, ami (főleg egy MB után elengedhetetlen)
    -nem volt meg a tapasztalat az időbeosztás és a túra össz-időtartalmának felbecsüléséhez, s ez végzetes hiba lehetett volna
    -nem volt meg a megfelelő technikai felszerelés, ha nem látták a kuloárba vezető utat, azaz rossz teljesítményű fejlámpával mentek, ami lehet elég a Normafára, de magashegyre kevés

    Már bocs, de hót amatőr banda, s remélem soha nem fogják megtapasztalni, hogy tényleg életveszélyben voltak.

    Üdv,
    HCs.

    VálaszTörlés
  6. Én meg azt mondom nagy általánosságban,hogy ha már nagyon profinak és szakértőnek vallod magad,na akkor vegyél vissza az arc-ból kicsit,különben könnyen lehetsz te a következő aki nehéz helyzetbe kerül a hegyen és akkor téged fog izélgetni mindenki otthonról a kényelmesből,aki ott sem volt,aztán lehet hogy szarul fog esni!!! Legalább mi magyarok tartsunk össze,minden nemzet hegymászói fasza gyerekek,csak mi ócsároljuk egymást??? Üdv. Jó mászást mindenkinek!

    VálaszTörlés
  7. Én azért kíváncsi lennék, hogy vajon a Gerlachfalvi-csúcs Felkai-völgy felé vezető "szokásos" lemeneti útja melyik falon vezet le kötélereszkedésekkel tarkítva? Bár biztos arrafelé is le lehet menni, amerre ők indultak - ?a Kienast-úton a Karcsmar-folyosó felé? (ám ez még a szokásosnál is gondosabb odafigyelést kíván). Vagy sántít valahol a hiteles beszámoló? És hát aki októberben délben indul el a Martin-úton, az valószínűleg szürkületben vagy este fog lefelé indulni a csúcsról. Segítettek más magyaroknak... Kettő segített másik kettőnek és együtt kerültek bajba, vagy négy segített másoknak, és ők kerültek bajba? De akkor azok merre mentek le?

    VálaszTörlés
  8. Úgy gondolom teljesen mindegy, hogy ki mit ír, ferdítik-e a valóságot vagy sem, ezzel nem kell törődni még akkor sem ,ha bántó. Egy a lényeg ,szükség volt a mentőkre és ők segítettek,segítettek volna akkor is, ha ez "nagy mentés" és ezért mindenképp köszönet nekik. Ha szükség volt rájuk, akkor ott valami nem volt rendben és azt a 4 résztvevőnek elemezni kell, hogy legközelebb ne fordulhasson elő. Az tényleg amatőr, aki erre nem képes, illetve ezzel nem foglalkozik. Szóval mi ezzel foglalkozunk és okulunk.
    Minden túra, minden mászás egy-egy tapasztalat, tanulni kell belőle.
    Szlovák-Magyar kérdést pedig abszolult nem csinálnék belőle, mert az hülyeség.
    Üdvözlettel: az egyik résztvevő

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így igaz,további jó túrákat és mászást Mindenkinek!!!

      Törlés
    2. Kedves "egyik résztvevő"!
      Nincs válasz a kérdéseimre?
      Mégis pontosan merre, milyen falon indultatok lefelé kötéllel ereszkedve a Felkai-völgybe? Csak a tisztán látás szempontjából kérdezem.
      Üdv: Kunos Gábor

      Törlés
  9. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  10. Feltehetően a Gerlachfalvi-oromrésből a Kienast-úton a padig mentek le, ami jó látási viszonyok között bevezet a Karcsmar-folyosó közepébe, és itt lehet egyet ereszkedni az alsó szakaszon. Helyismeret nélkül sötétben... nem jó ötlet. Nyilván a Karcsmar melletti hegyoldalban tévedtek el, ami persze fallal törik le a Felkai-völgybe.
    Másik lehetőség a Kienast-padról a Darmstädter-út felé a lemenet, de ez kevésbé jellegzetes, és itt több az ereszkedés.
    A mászótempó a jelek szerint jó volt (fel a csúcsig), de az időhiány miatt nem lett volna szabad elhagyni a Batizfalvi-főszakadék sötétben is eléggé jól követhető lemenetét.
    A HZS meg valószínűleg csak egy sablonnyilatkozatot adott ki, amiben leginkább a dátumot frissítették.
    B. Guszti

    VálaszTörlés
  11. Adalékul: a Gerlachfalvi csúcs normál útjai "egyirányúsítva" vannak, tehát a felkai völgyből fel a Batizfalvi völgy felé le - nem véletlenül, több okból sem.
    Katona László

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne haragudj, de honnan van ez az infód? Én ilyenről sehol nem hallottam, tudtommal ilyen korlátozás nem létezik, annál is inkább, mert a hegyivezetők többsége a Batizfalvi próbán vezeti fel az ügyfeleket.

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...