2012. szeptember 28., péntek

Elülső-Szoliszkó – Az első családi 2000-es


Szerettük volna élvezni a vénasszonyok nyara kellemes napsütését, ezért kibéreltünk egy házat a Tátrában. Gombát gyűjtöttünk, sétáltunk, esténként pedig grilleztünk. Sokan úgy vélik, kisgyerekkel őrültség a hegyekbe indulni. Ha megvizsgáljuk a rendelkezésre álló lehetőségeket, azt láthatjuk, hogy a helyzet azért nem olyan rossz. Tulajdonképpen azt mondom, hogy jó ötlet volt.

Találkoztunk néhány hasonló családdal, ami megnyugtató volt a számunkra. A felvonóval felmentünk a Szoliszkó menedékházhoz, és 2000 méter magasságban szedtük az érett áfonyát.
Úticélunk hívogatóan csábított a Csorbai-tó partjáról. Felvonóval mentünk fel a Szoliszkó menedékházhoz 1840 méter magasságba (balra egy kis menedékház), ahonnan megpróbáltunk felmenni az Elülső-Szoliszkóra.

A felvonó oda-vissza 10 €-ba került személyenként. A jegy mellé meg kell vásárolni a chipkártyát is, amely további 2 €-ba kerül, de ezt az összeget az alsó állomásra visszaérve visszatérítik. Kisgyermekeknek a felvonó ingyenes. A felvonó először az erdőben, majd a fák koronája fölött halad felfelé. Jobb oldalon csodálatos kilátás nyílik a Malompataki-völgyre. A völgy zárlatában látható a Csorbai-csúcs, jobb oldalt a Hátsó-Bástya, a Sátán, az Elülső-Bástya. A felvonó lassan kiér az erdőből, majd átjut a törpefenyő övezeten is.

A gyerek a kenguruban utazott, velünk szemben, csak a feje és a lába látszott ki belőle. Nagyon tetszett neki a felvonózás, csodálkozva nézett körül, hogy mi folyik körülötte. Gügyögött, nevetett, saját hangjának visszhangjával szórakoztatta magát. A fotón jobbra látható épület a felvonó állomása, a széles környéken valószínűleg ott van az egyetlen hozzáférhető nem fizetős WC, így a legtöbb látogató első lépései oda vezetnek. Balra látható a Szoliszkó menedékház, a felvonóról leszállva ezt láthatjuk meg elsőként.

A friss levegőre kiéhezve, a „nehéz” felvonózást követően eszünkbe jut a Hegyi Mentőszolgálat figyelmeztetése: Soha ne becsüljük túl saját erőnlétünket. Ezt figyelembe véve vágunk neki az első etapnak.
Levesek 2,50, készételek nagyjából 4,50, csapolt Plzeni sör emlékezetem szerint 2,50, édes gyógytea 1,20 €. Ahogyan előre sejtettük, a tea finom volt, középiskolás sítúráinkra emlékeztetett. Az ára baráti volt, úgy éreztük magunkat, mint az angyalok a hegyekben.

A csúcsra vezető út barátságosan kezdődik, első szakasza a törpefenyők között vezet. Hamarosan azonban változik az út karaktere. Néhány helyen elég meredeken emelkedünk a sziklák között, némelyik lépés magasabb a kelleténél, néhol szinte természetes, hogy térdre kell ereszkedni. Jól jön a kemény gumitalpú bakancs, a meleg kabát és a sapka. Amikor felérünk az előttünk magasodó csúcsra, akkor derül ki, hogy az még nem a csúcs, hiszen újabb csúcsot pillantunk meg magunk előtt.

Az Elülső-Szoliszkó megmászása megfelelő kondíciót igényel. Aki azt gondolja, hogy a csúcsra vezető út nézelődéssel, fotózással együtt nem tart tovább 10-15 percnél, az téved. Először a lábunk kezd fájni, majd levegő után kapkodunk, és szívünk egyre többet a torkunkban dobog. Hasonló érzéseket tapasztalunk, mint testnevelés órán a 12 perces futás közben. Ismerős, ugye? 2000 méter tengerszint feletti magasságban pihenünk, és élvezzük a tátrai flórára és faunára nyíló kilátást. A törpefenyő-zóna felett ízletes áfonyát termő bokrokra lelünk. Örömmel állapítjuk meg, hogy a szúbogár ezen a szinten nem okoz károkat.

A kép jobb oldalán a Kriván délkeletről. Ez az a csúcs, amely az 1, 2 és 5 eurocentes érmén szerepel.

A harmadik pihenőnél megfontolás tárgyává tesszük, hogy menjünk-e tovább a csúcsra. A kíváncsiság nem enged visszafordulni. Beszélünk másokkal, akik mosolyogva ösztönzik egymást a tovább haladásra. Amikor egy kb. 5 éves kisfiú halad el mellettem, végre felállok, és megyek tovább.
Közvetlenül a csúcs alatt. A régóta várt csúcsot a sziklák közé szúrt karó jelzi. A kisfiú gyorsabban felért, mint én, de most már nem adom fel.
Izzadtan, de a csúcson. Ez a fotó a bizonyíték. A sziklára egy fémlemez van erősítve, amelyre a csúcsról nyíló kilátás van rágravírozva.

Kilátás észak felé. Azt hiszem, a hozzám hasonló egyszerű turistáknak a további csúcsok megmászása nem lehetséges. Nem láttam senkit, aki tovább ment volna, és az utat sem láttam, amelyen esetleg fel lehetne menni. Egyértelmű számomra, hogy a meredek hegyoldalon történő továbbhaladás nem veszélytelen. A mai túrával az egész éves túrakeretemet kimerítettem. Bár ki tudja…

Kilátás a Malompataki-völgyre. A sötét tó a kép közepén a Felső-Fátyol-tó.

Kilátás a Sátánra és a Bástya-gerincre.

Kilátás délkelet felé az Elülső-Szoliszkó csúcsáról.

Ha feljutottunk, akkor le is kell ereszkedni. Ereszkedés közben néhány helyen megszédülhetünk az alattunk tátongó mélységtől. Néhányan úgy érzik, hogy inkább négykézláb ereszkedünk, minthogy lezuhanjunk a völgybe.

A felvonóval visszamenni Csorbatóra ismét megemeli az adrenalint. Bal oldalt mellettünk a mély völgy, melyet a felfelé vezető úton nem érzékeltünk. A felvonónak a völgy felé eső bal oldalán ereszkedünk lefelé, amely csak még jobban fokozza az adrenalint. Szokatlan perspektívák, új élmények, de végül is ezért jöttünk a Tátrába. Az egész család nagyon élvezte a túrát. Amint megérkeztünk az erdőövezetbe, ismét egy hétköznapi felvonón ültünk.
Ott voltunk a Csorbai-tónál, és nem jártuk körül a tavat. Ez szinte megbocsáthatatlan…

2 megjegyzés:

  1. A leírás érzékletes - bár egyes megállapításai mégis túlzásnak tűnhetnek :) Az utolsó egy egész jó kép egy havasi szürkebegyről.

    VálaszTörlés
  2. Persze, az azért látható, hogy ez egy teljesen szubjektív leírás, valószínűleg egy olyan személytől, akinek inkább szenvedés, mint élmény egy tátrai túra... :))) De hát vannak ilyenek is, éppen ezért adtam közre.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...