2012. július 28-án gyalogos
teljesítménytúrát rendezett a „Csúcs” Kulturális és Sportegyesület a
Magas-Tátrában. A teljesítménytúra rajtja a villamosvasút Poprádi-tavi
megállójánál volt reggel 6:00 és 7:20 között, a cél a villamosvasút Felsőhági
megállójánál. A kiírás szerint a 25 km-es távon 1830 m szintkülönbséget kellett
leküzdeni 13 óra alatt.
A túra a Poprádi-tó villamos vasúti megállóhely –
Poprádi-tó – Menguszfalvi-völgy – Hunfalvy-völgyi menedékház – Tengerszem-csúcs
– Poprádi-tavi menedékház – Oszterva-nyereg – Felsőhági villamos vasúti
megállóhely útvonalon vezetett. Az alábbiakban a túra egyik résztvevője, Erdei András beszámolója olvasható, amely a Teljesítménytúrázók
Társasága honlapján jelent meg.
„Már az év eleji tervezgetésnél
kinéztem magamnak ezt a túrát. Igaz, magashegységbe csakis hétköznap szoktunk
menni, de most a teljesítménytúra kedvéért kivételt tettünk. Istvánnal nem volt
nehéz partnereket találnunk, hiszen két jó barátom Dani és Gergő ugyan nem
teljesítménytúrázik, de mindkettőjüknek a Tengerszem-csúcs volt az első
magashegyi kalandja több évvel ezelőtt. Ők csak csúcsot hódítani jöttek, utána
áthozzák a kocsit a túra céljába, Felsőhágira. Tökéletes terv.
Egy kiadósnak aligha nevezhető 40-50
perces alvás után, negyed kettőre szedtem össze a csapatot Budapesten és a már
szokásosnak mondható Balassagyarmat – Nagykürtös – Breznóbánya –
Ördöglakodalma-hágón át, egy megállással négy óra alatt értünk a Poprádi tó
v.á.-hoz. Kényelmesen megreggeliztünk, aztán a rajtcsomag (süti(?), croissant,
két dobozos ivólé) és a – térképes, leírással és táblázattal kiegészített –
itiner átvétele után, egyes és kettes rajtszámmal pontban hatkor elindultunk.
Nagyjából 15 fok volt, az idő napos,
elég magas páratartalommal. Rövidnadrág-pólóban kezdtem neki a túrának,
tekintve, hogy az első 10 kilométeren kb. 1250 szint várt ránk. A biztonság
kedvéért elraktam a táskámba egy polárt és egy esőkabátot, igaz nem számítottam
rá, hogy bármelyiket is elő kell majd szednem. Nem is kellett. Csodálkozva
néztem az esőnadrágban, kamásliban, háromrétegű téli kabátban indulókat, vajon
hogy fogják bírni így, ezen a kifejezetten melegnek ígérkező nyári napon.
A Poprádi-tóig végig a kék jelzésen,
vagyis az aszfalton kellett menni. Előnye, hogy elég hamar fel lehet érni,
hátránya, hogy kimarad a Menguszfalvi-völgy és a környező csúcsok lenyűgöző
látványa, amit a tőlünk pár száz méterre, nyugatra futó piros jelzésről
láthatnánk. A házhoz most nem kellett lemenni, így megállás nélkül folytattuk
utunkat a völgyben. Az első felírandó szám, az 1600 méter magasan lévő kék-piros
elágazásnál várt minket. Itt jó 10 percig várattam Istvánt, amíg én, a
nagyjából fejmagasságig érő törpefenyők átjárhatóságával kísérleteztetem. A
Békás-tavaknál szembesültem vele először, hogy hétvége van. Százak igyekeztek
felfelé az útvonalon, pedig még csak 7:30 volt. A láncos szakaszon feldobtuk a
botokat a táskákra és tekintve, hogy most éppen csak nyirkos volt a szikla (így
nem is igazi az élmény, hogy nincs lefagyva) pikk-pakk túljutottunk ezen a
szakaszon. Meglepődtem a Hunfalvi-házon. Nem voltam itt 3 éve, azóta elég nagy
változáson ment keresztül. A ház pecsétjét kellett volna a következő négyzetbe
ütnünk, de úgy döntöttünk, először a csúcs legyen meg.
A tábla szerint 1:00 kell a
feljutáshoz. Ahhoz képest, hogy majd’ 100 fotó készült közben, nekünk ez
sikerült fél óra alatt. Szerencsére sokat előztünk felfelé, így nagyjából 10
ember volt csak fent. Itt elhagytuk a turistautat és nulla pontért átmásztunk a
2503 méter magas, szlovák oldalon lévő csúcsra is. Jó fél órás szöszölés után
elindultunk lefelé. Délről kezdtek megérkezni a felhők, reméltem, hogy Daniék
még teljes panorámában gyönyörködhetnek majd. Nagyjából 200 méterrel lejjebb
találkoztunk is velük, körülbelül 9 órás menetidőt jósoltam magunknak, így
15:00-ra beszéltünk meg találkozót.
A házban kisebb pihenőt tartottunk.
A kötelező pecsételés után, István gyümölcsös-kekszes pudinggal frissített, én
meg szuvenírekkel nehezítettem a táskámat. Negyed óra után feltápászkodtunk és
elkezdtünk ereszkedni. Itt már jó sok teljesítménytúráss sporttárs igyekezett
felfelé, nem irigyeltem őket. Ekkor már hatalmas volt a meleg. A sapkát kissé
későn vettem fel, ezt egy kezdődő fejfájás éreztette is velem. Szerencsére a
láncos szakasznál viszonylag kevesen voltak, de a Poprádi-tavi házig annyian
jöttek szemben, hogy rongyosra „áhojoztuk” a szánkat. Nem győztünk félreállni,
kerülgetni. Az egy év múlva esedékes teljesítménytúráig nem jövök hétvégi
napon, az biztos.
Kezdtem egyre jobban telítődni a
müzli szeletek cukros ízétől, így alig vártam, hogy leérjünk a házhoz és valami
rendeset együnk. A rendesből egy krumplileves lett, mivel nem akartunk nehéz
kajával a gyomrunkban neki ugrani az előttünk álló 2,5 km, 470 m szintes
szakasznak. Húsz perc ücsörgés után üdítő volt az Oszterva szerpentinje.
Szerintem az egyik legkönnyebb kaptató a környéken. A fordítókban van csak
meredek rész, köztük szinte sík és kanyarról-kanyarra egyre jobb a kilátás a
vidékre. A nyeregbe felérve jelentek meg az első gonoszabb kinézetű felhők.
Amíg István felment az innen kb. 100 méterre lévő csúcsra én szép csöndben
elkezdtem fázni az egyre erősödő szélben.
Innentől számomra is ismeretlen
utakon folytatódott a túra. Kellemes volt az eddigiektől eltérően lankásan
hullámzó úton menni, igaz a sárga jelzésig tartó szakasz kissé hosszabbnak
tűnt, mint azt előre vártam. Itt leültünk még egyet frissíteni, majd megkezdtük
az utolsó szakaszt, amelyen 4,5 kilométer alatt 800 m szintet kellett
veszítenünk. Nagyon hangulatos volt az ösvény. Érdekes volt megfigyelni, hogy
ereszkedünk a havasi törpefenyőkkel tarkított szubalpesi zónából, a tűlevelű
erdők alkotta hegyvidéki sávba. Itt elkezdett szemetelni az eső. A táskákra
feldobtuk a vízhatlan borítást, de az utolsó fél órára már nem vizeztük össze
az esőkabátokat. Az erdőből kilépve (és a sárga jelzést elnézve) egy csodaszép
rétre értünk ki. Igaz levegőt nem sokat kaptunk a bő 90%-os páratartalom miatt,
de a látvány lenyűgöző volt. A szekérút mellett fellelhető jelentős
málna-állomány még lassított minket egy kicsit, de a végszóra megszűnő esőben
9:10 perc után értük el a célt.
Jól estek a sós magvak,
ropogtatnivalók, amit hideg kólával öblíthettünk le. Összesen két sporttárs ért
be előttünk, ők valószínűleg nem lustálkodtak minden útba eső menedékházban. A
főrendezőt a jövő évi útvonalról faggattam, majd próbáltam meggyőzni, hogy a
kedvenc (turistaúton megközelíthető) tátrai csúcsomat, a Krivánt is tartalmazza
majd az útvonal. Tetszetős kitűzőt és szép oklevelet is kaptunk, nálam ötösre
vizsgázott a túra. Daniék már fél órája megérkeztek, így más dolgom nem maradt,
mint behuppanni a vezetőülésbe és hazarepíteni a társaságot. Jó kis nap volt,
jövőre is eljövünk!
Száraz adatok: Táv: 27,2 km;
Szintkülönbség: + 1884 m. - 2022 m.
Egy pár kép: https://plus.google.com”
Lejegyezte és fotók: Erdei András
régen én is gyalog túráztam, de a legújabb szenvedélyem a kerékpározás. Ha ti is hosszabb túrára mennétek, megéri letölteni a MOL bringaPONT mobilapplikációt, mi tök sok hasznát vesszük. Fel vannak tüntetve a vendéglátóhelyek, látványosságok, kerékpártúra-útvonalak, ha érdekel Titeket is http://fon.gs/bringaprogram/
VálaszTörlésNem rossz teljesítménytúra, de pár éve csináltam egy ennél talán nehezebbet, csak úgy kíváncsiságból, viszont az egy körút volt: Tatranska Lesná- sárgán föl a völgyben, a vízesés mellett kicsi kék jelzés, majd piroson a Zamkovszy házig. Onnan Téry ház, aztán Priecny hágó, majd Zbojnicka ház, aztán onnan irány a Prielom , majd fel a Lengyel nyeregre, kis kitérő a Kis-Viszokára, majd le a zöldön a magisztrálisig, onnan végig a piroson Hrebienokra, onnan a vízesésig és vissza a sárgán ahol fejöttünk. Távot nem tudnék mondani, de nem volt egyszerű menet 1 nap alatt, sőt kb. 12 óra meg is lett.
VálaszTörlésHa terv kéne nekik jövőre ezt tudnám javasolni...
Tudnál erről valami konkrét adatokkal szolgálni, ki, miért szervezte, van-e erről valahol valami leírás, akár a neten, akár valakinek a fiókjában? Érdekelne, és szívesen közzétenném, azt hiszem, sok Tátra-járót érdekelne.
VálaszTörlésÜdv: Tátraturista
A túráról pontos adatokkal nem tudok szolgálni sajnos...csak az élményekkel, mivel ez egy teljesen egyéni szervezés volt, egyedül is jártam végig, egy körülbelül 3 hetes tátrai tartózkodás legvégén. A cél csupán a teljesítőképességem kipróbálása volt, meg persze a kíváncsiság.
TörlésÉrtem, hát akkor csak gratulálok hozzá, szép kis kör lehetett. Ha bármikor úgy szeretnéd másokkal is megosztani az élményeket, ezen a felületen szívesen közreadom azt.
VálaszTörlés