A Magas-Tátra és a Nyugati-Tátra határa, a Liliom-hágó Hír

Nagy Árpád
Nagy Árpád
2012/04/13
Hirdetés

A Magas- és Liptói (Nyugati)-Tátrát egymástól elválasztó Liliom-hágó (1952 m) elnevezése a Gąsienica-tisztáson legeltető goráloktól származik, akik a nyeregben található virágokat nevezték „lelija” vagy „leluja”-nak. A témakör ismerői között sincs teljes egyetértés abban, melyik „lelujáról” van szó. Több virágot is felsorolnak: a lilásrózsaszín virágú apró kankalint (Primula minima); az apró fehér virágú fátyolkát (Lloydia serotina); az alpesi szellőrózsát (Anemone alpina); a turbánliliomot (Lilium martagon) avagy a sárga virágú zergeboglárt (Trollius europeaus), amely a gorálok számára szintén leluja (liliom).

Az elnevezés átvándorolt a Tátra déli oldalára is, és magyar, német és szlovák nyelven számos formában létezik: Ľaliové, Ľaliové sedlo, Ľaľujkové sedlo, Lelujkové sedlo, Lelujové sedlo, Lilejowe-hágó, Lilienpass, Lilijové sedlo, Liliom-szoros, Liliové sedlo, Liliový priesmyk, Lilijowepass, Liliensattel, Lilijowe-hágó, Liliowe-hágó, Liliow-hágó, Liliowpass, Liliom-hágó. 1889-ben Dénes Ferenc „östlicher Liliowe-Pass”-ról (Keleti-Liliom-hágó) ír, ezzel különbözteti meg a Száraz-hágótól (Suché sedlo, Sucha Przełęcz, Dürres Joch), amelyet „westlicher Liliowe-Pass”-nak (Nyugati-Liliom-hágó) nevezett.
A hágó magasságát először Eugeniusz Janota mérte meg 1867-ben barométerrel, mérésének eredményeként 1949 m-t kapott. Az évek folyamán a különböző publikációkban és térképeken további magassági értékek is előfordultak: 1937, 1939, 1947, 1954, 1966 és 1981 m.
A Gąsienica-tisztás (Hala Gąsienicowa) pásztorainak körzetébe tartozó nyereg mindkét oldalról könnyen elérhető. A Liliom-hágón keresztül vezet a hajdan népszerű útvonal a Gąsienica-tisztásról a Retesz-hágóba (Závory). Onnan a Sima-hágón (Hladké sedlo, Gładka Przełęcz) keresztül a Lengyel-Öt-tó völgyébe, vagy dél felé tovább a Kapor-völgybe juthatunk. A Kapor-völgyből a Chałubiński-kapun (Chałubińského brána, Wrota Chałubińskiegor) át a Halastavi-völgybe, végül a Felső-Kapor-hágón (Vyšné Kôprovské sedlo) át a Menguszfalvi-völgybe vezet az út. A turisták gyakran látogatják a nyerget – főleg a Gáspár-csúcsról (Kasprowy Wierch) vagy a Gąsienica-tisztásról a Svinicára tartó túrájukon. 1902-ben W. Dzieślewski egy fogaskerekű vasutat tervezett Zakopanéból az Boczań-hegyen, a Gąsienica-tisztáson és a Liliom-hágón keresztül a Svinica-hágóba. A vasút megvalósítási kísérletei a következő tíz évben lezajlottak, kivitelezése azonban végül nem kezdődött el. A Liliom-hágó télen a sízők kedvelt célpontja, ahonnan könnyen eljuthatnak a Szélső-toronyra, a Középső-toronyra, avagy a Svinicára – bár figyelembe kell venni, hogy a Svinica lejtői nagyon gyakran lavinaveszélyesek.
A hágóban a gorálok már jóval a turizmus előtti időkben jártak. Az első turista célú bejárásra valószínűleg 1792 júliusában került sor, amikor Délről Északra társaival együtt áthaladt a hágón Belsazar Hacquet. A hágóban valószínűleg Stanisław Staszic is járt a társaival 1805-ben. Az első feljegyzett turista bejárásokra 1841. augusztus 3-án (Ludwik Zejszner és társa egy hegyivezetővel), 1867. július 16-án (Eugeniusz Janota és társa), valamint 1867. július 22-én (Bronisław Gustawicz, Eugeniusz Janota, Stanisław Librowski – Maciej Sieczka hegyivezetővel és egy poggyászhordóval) került sor. A hágó első feljegyzett téli turista bejárását 1904-ben Michał Bojczuk és Mariusz Zaruski hajtotta végre.
Forrás: Jan Kiełkowski: A Magas-Tátra, 1. kötet, 1997 (Fordította: dr. Futó Endre) – jelenleg kéziratban.
Hirdetés
Hirdetés