2012. január 19., csütörtök

Mentés lavinából; az érintett lehetőségei – videóval

Cikksorozatunk mai részéből megtudhatjuk, mi a teendő, ha lavinaveszélyes terepet keresztezve elsodor minket egy lavina. A csoport azon tagjainak, akik biztonságos helyen tartózkodnak a lavina lezúdulása közben, és őket nem ragadja el a hógörgeteg, nagyon kell figyelni a körülöttük zajló eseményekre. Különösen arra, hogy kit és hol ragadott el a lavina. Ugyanakkor ha következetesen ragaszkodunk a lavinaveszélyes terepen történő áthaladás során előírtakhoz, szerencsés esetben csak a csoport egy tagja kerülhet a hó fogságába.
Amikor a lavina megáll, a legfontosabb, hogy ne essünk pánikba! Átgondoltan és hatékonyan kell cselekedni, mert minden pillanatnak jelentősége van a hó alá temetett társunk megmentése érdekében.

Segélyvonalak
Először is, ha rendelkezünk lavina-jeladóval (pieps), azt azonnal állítsuk vétel üzemmódba! Ma már szinte a Tátra egész területén használhatjuk mobiltelefonunkat, ezen haladéktalanul hívjuk a központi segélyhívószámot (112), vagy közvetlenül a Hegyi Mentőszolgálatot (18 300), vagy a Légi Mentőszolgálatot (18 155), és mondjuk el, mi történt. A segítségkérés során határozottan és egyértelműen közöljük a mentőszolgálat ügyeletesével a tényeket, különösen a baleset pontos helyét, idejét, a hó alá temetett áldozatok pontos számát. Aztán amilyen gyorsan csak tudjuk, fogjunk hozzá az áldozatok kiásásához azon a helyen, ahol eltűnni láttuk őket.
Először is következetesen vegyük szemügyre a lavinamezőt, nem látunk-e valahol a hó alól előbukkanó testrészt, ruhadarabot, felszerelést, esetleg nem hallunk-e hangokat? Mindezek segíthetnek a következő fontos pillanatokban – beazonosítani azt a helyet, ahol a lavina eltemette társunkat. Amennyiben megfelelően működik, folyamatosan figyeljük a lavina-jeladó jelzéseit. Ez a legbiztosabb módja annak, hogy gyorsan beazonosítsuk az áldozatok helyét, és sikeresen kimentsük őket a hó alól. Ennek hiányában a mentés többé-kevésbé lutri…


Lavina a Goryczka-völgyben (2003.04.12), 19 személy a hó alatt!

A mentés menete
Amennyiben nem tudtuk nyomon követni, hol temette be társunkat a lavina, először is használjuk a lavinaszondát, amellyel pontosan meg tudjuk határozni az eltemetett testek helyét. Ha beazonosítottuk a helyszínt, kezdjük meg a hó eltakarítását a hólapát segítségével. Amennyiben ez a technikai eszköz nem áll rendelkezésünkre, a szondázáshoz használhatunk rögtönzött eszközöket is, mint pl. a síbot (a hógyűrűk nélkül, vagy fejel lefelé fordítva), vagy esetleg vékonyabb faágakat. Ásására használhatjuk a sílécünket, vagy szélsőséges esetben kezünket is.
Elvileg elsőként az ún. durva szondát használjuk szondázásra, majd később a finomabbat. A durva szonda sekélyebb és gyérebb, a beavatkozás sikerességének valószínűsége 70 %. A finom szonda sokkal vastagabb és mélyebb, de lassúbb, ám ezzel a siker akár 100 %-os is lehet! A mentőcsapatnak a szondázást rendezett alakzatban (általában egy sorban) és szisztematikusan a lejtőn felfelé kell végezni azon a területen, ahol a lavina vélhetően maga alá temette az áldozatot (a lavinamező alsó szélétől az eltűnés helye felé, a lavina indulási helyének hozzávetőleges irányában). A mentősök általában több csapatra osztva végzik a lavinamező szondázását. Mindez már szakemberek által végzett professzionális tevékenység, amikor elegendő hegyimentő vesz részt a mentésben.
Jelentős segítséget jelent a speciálisan képzett mentőkutyák használata. A gyakorlatban azonban feladatuk a lavinabalesetek mentése során nagyrészt arra irányul, hogy segítsenek az áldozatok holttestének megtalálásában… A mentőegységeknek a lavina helyszínére való kiérkezési ideje a lavina lezúdulását követően akár egy, másfél óra is lehet. Ennyi idő elteltével viszont a túlélés valószínűsége szinte a nullával egyenlő. Emiatt kulcsfontosságú szerepet játszik a csoport épségben maradt tagjai által végzett azonnali mentés. A legfontosabb, hogy a lehető leghamarabb azonosítsuk a hó fogságába került társaink helyét. Azok a személyek, akik a lavinamezőn mozognak, saját biztonságukra is tekintettel használják a megbízható és jó minőségű lavina-jeladót.
Abban az esetben, ha ásás közben megtaláljuk társunkat, próbáljuk meg gyorsan kiszabadítani a fejét, még úgy is, ha testének többi része továbbra is a hó alatt marad. A mentésnek ebben a szakaszában rendkívül fontos a biztonságos légzés. A mentés során az elsősegélynyújtás elvei szerint járjunk el. A lavinamentéseknél a lavina által betemetettek felélesztése úgymond mindennapi (rendszeres). Amikor biztosítottuk az alapvető életfunkciókat (légzés, keringés), akkor lehet az általában sokkos állapotban lévő, hypothermiától veszélyeztetett sérültet teljesen kiásni, és a túlélés érdekében különösen meleg ruhadarabokkal betakarni. Ne itassunk vele alkoholt, ne dörzsöljük és ne mozgassuk a testét, mert a lehűlt vérnek a perifériákról a szív és a tüdő felé történő erőteljes átpréselése súlyos szövődményeket, akár a megmentett halálát is okozhatja. A lavina által elsodort személyek gyakran mechanikai sérülést szenvednek, pl. a lavina mozgása közben, szikláknak ütődve.

Az érintett tennivalói
A sikeres mentés másik fontos feltétele az érintett személy viselkedése a lavina alatt. Lehetőleg cselekvőképesnek kell maradni és racionálisan kell gondolkodni. Ezt így előre könnyű kimondani, de sokkal nehezebb kritikus helyzetben végrehajtani. Abban a pillanatban, amikor elkap a lavina sodrása, különösen fontos megpróbálni figyelni a testtartásunkra. Javasolt az úszás szimulálása a lavina sodrásának irányában, és ha lehetőségünk van rá, a sodródás során a fák ágaiban, kiálló sziklákban kapaszkodót keresni. Lábunkkal erőteljesen rugaszkodjunk el a talajtól, folyamatosan mozogjunk a felszín, vagy pedig a lavina széle felé, ahol kisebb a lavina sebessége. Már a sodródás során védjük légzőnyílásainkat, hogy nehogy megteljenek hóval. A hótömeg mozgásának megállása után először is tegyünk kísérletet egy üreget létrehozni az arcunk előtt. Ez természetesen a testhelyzettől, valamint a minket körülvevő hó karakterétől függ. Amennyiben képesek vagyunk mozgatni a kezünket, meg kell próbálni valahogy egy üreget létrehozni az arcunk előtt, ez nagyon fontos! Ha azonban nem tudunk mozogni, sajnos nem marad más remény, mint bízni a külső segítségben. Semmi esetre sem ajánlott kiabálni, vagy kétségbeesetten megpróbálni mozgatni a hó fogságába került testünket, annak ellenére, hogy ez nem jár sikerrel. Ezzel csak feleslegesen kimerülünk, energiát veszítünk, és különösen sokat elhasználunk a birtokunkban lévő, létfontosságú oxigénből.

Összefoglalva
Tehát dióhéjban összefoglalva a legfontosabb elveket: az első és legfontosabb, hogy lehetőleg ne kerüljünk lavinába. Ha mégis elsodor minket a lavina, próbáljunk a felszín közelében maradni, és még mielőtt a hó alá kerülnénk, mechanikailag védjük légzőnyílásainkat, valamint fejünket. Miután megáll a hó mozgása, alapvető fontosságú egy légzőüreg létrehozása az arcunk előtt.
Fontos tanács, hogy csurgassunk ki egy kis nyálat, ennek mozgásával meg tudjuk állapítani, merre van a fent és a lent. Ennek alapján a helyes irányba kezdhetjük kiásni magunkat. Ezt vegyük teljesen komolyan! És ami különösen fontos – a lavina-jeladót állítsuk adás üzemmódba! Ez minden, amit tehetünk az életünkért, ha elsodor minket a lavina… Minden más elsősorban azoknak a gyorsaságától és ügyességétől függ, akik megmentésünkben részt vesznek…
Következik: Emlékezetes lavinák Szlovákiában

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...