2011. október 20., csütörtök

Tátrai elnevezések

Lépten-nyomon azt halljuk, olvassuk, hogy változó világban élünk. A körülöttünk zajló folyamatok, a minket körülvevő világ állandó változása alól nem lehet kivétel kedvenc hegységünk, a Magas-Tátra sem. A változásokat a nyitott szemmel járók a hegységben járva nap mint nap megtapasztalhatják, de nincs ez másképpen a Tátra elnevezéseivel, nevezéktanával sem.
A Tátra nevezéktana rendkívül kényes kérdés. Napjainkban legfőképpen azért, mert a világ legkisebb magashegysége jelenleg nem Magyarország része.

De nem szabad elfelejteni, hogy feltárása, megismerése idején, csúcsai többségének első megmászása, mondhatni „felfedezése” idején a történelmi Magyarország része volt. Környékén, a Szepességben magukat magyarnak valló, német ajkú cipszerek éltek, a cipszer társadalom polgári rétegéből kerültek ki a hegység első bejárói, feltárói. Ebből adódóan természetesnek mondható, hogy a földrajzi pontok névadása az ott élő nép hagyományait is figyelembe véve főleg németül és magyarul történt meg. A Magas-Tátra ma Szlovákiához tartozó részén a legtöbb földrajzi pontnak 1920-ig nem is volt szlovák elnevezése.
Aztán jött Trianon, jött az impériumváltás, és országunk ékessége idegen fennhatóság alá került. Ez természetszerűleg magával hozta az addig általánosan használt elnevezések megváltoztatását, új, immár szlovák elnevezések bevezetését. A Trianon idején már létező, majd a két világháború közötti időszaktól általánosan használt magyar nomenklatúra a Tátra akkoriban ismert csúcsait, hágóit, csorbáit tartalmazta. Ennek alapja dr. Komarnicki Gyula: A Magas-Tátra hegyvilága című műve volt. Ebben a neves hegymászó és kalauzíró az akkoriban ismert és népszerű, a hegymászók által előszeretettel látogatott objektumok nevét adta közre magyar-szlovák, illetve a Lengyel-Tátra egy kis részét tekintve magyar-lengyel nyelven.
És itt érkeztünk el napjaink változó világához, amely mint már írtam, nem kerülheti el a Magas-Tátrát, a tátrai elnevezéseket sem. Nem arról van itt szó, hogy ennek szellemében új neveket kell adni korábban már magyar névvel bíró objektumoknak. Sokkal inkább arról, hogy ki kell egészítsük az alapnak tekintett Komarnicki-féle névanyagot. Erre két okból is szükség van. Egyrészt a Komarnicki névanyag korántsem öleli fel a Tátra egészét, tulajdonképpen csak a Magas-Tátrára koncentrálódik, még annak Lengyelországhoz tartozó részét is csak nagyvonalakban érinti. Nem érinti viszont a Liptó-Tátrát, és szinte szóba sem kerül a Bélai-Tátra, amely bár turisták előtt egy turistaút kivételével zárt terület, ennek ellenére szebbnél-szebb ősi elnevezéssel találkozhatunk itt.
A másik ok, amely miatt szükséges a névanyag továbbgondolása, az a korábban névtelen, sem a magyar, sem a lengyel nevezéktanban névvel el nem látott tátrai objektumoknak a kor követelményei szerinti elnevezése. Ezt a szlovák és a lengyel kalauzírók folyamatosan megtették Trianon óta eltelt időben is, és megteszik napjainkban is, amikor egyre részletesebb kalauzok jelennek meg a Tátráról. Ezekben a korábbinál pontosabban írják le egy-egy útvonal bejárását, és így szükségszerű, hogy a korábban név nélküli földrajzi pontok is önálló névvel legyenek megjelölve.
A magyar emberek által írott, magyar nyelvű Tátra-irodalom a rendszerváltás után kezdett ismét életre kelni. A Trianontól a rendszerváltásig eltelt időben Komarnicki Gyula és Vigyázó János egy-egy kalauzától eltekintve nem találkozhattunk magyar emberek által írott Tátra-kalauzzal. Csakis szlovák írók által írott, aztán magyar nyelvre lefordított kalauzok jelentek meg, amelyben a korábbi, magyar földrajzi nevek helyett az impériumváltás után használatba került, az eredeti elnevezésre sokszor nem is hasonlító szlovák elnevezések, illetve azoknak szó szerinti magyar fordításai kerültek bevezetésre.
A rendszerváltás óta viszont jelentős változás történt a Tátrával kapcsolatos irodalomban, hiszen több olyan turista- és hegymászókalauz, a Tátra nevezéktanával foglalkozó kiadvány napvilágot látott, amelyet magyar anyanyelvű szerző jegyzett, illetve amelyet magyar anyanyelvű fordító fordított. Ezekből néhány a főmenü Irodalom menüpontjában tekinthető meg. Emiatt aztán sokszor jelentős eltérés mutatkozik a Magyarországon és a Szlovákiában napvilágot látott turistakalauzok névanyaga között.
Azt gondolom, hogy nekünk, akik napi szinten foglalkozunk a Tátrával – ki úgy, hogy útjait járja, ki úgy, hogy különböző kalauzokat, ismeretterjesztő kiadványokat tesz közzé a hegységről – az a kötelességünk, hogy napi szóhasználatunkban használjuk, ezáltal utódaink számára is megőrizzük a tátrai magyar elnevezéseket. Amennyiben nem ezt tesszük, úgy néhány év, évtized múltán csak kevesen fognak emlékezni arra, hogy a Magas-Tátrát annak idején bizony magyar és német anyanyelvű turisták tárták fel, ők nevezték el csúcsait, hágóit, völgyeit, tavait, amelyek csak később kaptak szlovák elnevezést!
Ezzel a bejegyzéssel felhívást szeretnék intézni e honlap olvasóihoz, a Tátra útjait járó honfitársainkhoz, mindenkihez, akinek a Tátra bármilyen szinten is élete kisebb vagy nagyobb részét képezi. Felhívást annak érdekében, hogy ne hagyjuk eltűnni az eredeti tátrai magyar elnevezéseket, és használjuk a legújabb, már megjelent, vagy a megjelenés előtt álló kalauzokban anyanyelvünkön közzétett földrajzi neveket. Így talán elkerülhetjük azt, hogy a hegység feltárását végző őseinktől kapott elnevezések feledésbe merüljenek.
…és talán megélhetjük azt a napot is, amikor a magyar turisták nem mai szlovák nevén nevezik a hegység legmagasabb, turisták által is elérhető hegycsúcsát, hanem azon a néven, amely saját szubjektív véleményem szerint talán az egyik legszebb tátrai név: Tengerszem-csúcs…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...