A fészekvirágzatúak családjába tartozó havasi gyopár az egyik legismertebb havasi növény, a Magas-Tátra szimbóluma. A női vadászok, illetve vadászfeleségek jelképeként is ismert, szigorúan védett, fehér, gyapjas, filcszerű növény a meszes talajt kedveli, sziklapárkányokon, meredek sziklafalakon találkozhatunk vele. 5-10 darab kosárkája egyenként akár 60-80 csővirágot is tartalmazhat. A kosárkát csillag alakban 5-15 darab, fénylő fehér színű, gyapjas, gallérozó murvalevél veszi körül, ez az álvirágzat.
A vakító fehér csillogást az egymásba gabalyodott szőrökön elhelyezkedő több ezer apró légbuborék adja, amint visszaveri a beeső fényt. Ez a csillogás egyrészt hívó jel a nektárt kereső rovaroknak, másrészt a fényvisszaverődés védi a növényt a kiszáradástól. Értékét emeli, hogy hervadása nem "liliomhullás", száraz virágként is megőrzi alakját, szépségét.
A Tátrában 1500 és 1800 méter magasság között él, 1500 méter alatt gyakran, 1800 m felett pedig szórványosan fordul elő. A havasi gyopárt régebben gyógynövényként is használták, tejjel és mézzel keverve a hasfájás ellenszereként ismerték, egyes kultúrkörökben pedig szerelmi varázslathoz alkalmazták. Német neve, az Edelweiss szó kettős értelmű, egyrészt a havasi gyopár német neve, a másik jelentése (nemes fehér) pedig a makulátlanul tiszta.
Szalay Fruzina: Havasi gyopár
Bércek szabad, magános ormán,
Mely a magas egekbe vág,
Örök hó bársony leplét hordván,
Nyit egy csodás fehér virág.
Feléje halk szellők se járnak
És hozzá el nem hat soha
Arany heve a forró nyárnak,
Sem a tavasznak mosolya.
Körötte kristálytiszta minden,
Csendes, fehér, mint ő maga:
Büszkén nyit hervadatlan színben,
A bércek hószín csillaga.
A völgy ölén, lombon, virágon
A tavasz édes csókja van –
Fenn a nemes virág magában
Áll egyedül, tavasztalan.
