2011. június 23., csütörtök

Összeforrva a Tátrával - Peter Petras, Rainer kunyhó

Az alábbi bejegyzésben Peter Petrassal, a Rainer-kunyhó bérlőjével és gondnokával ismerkedhetünk meg. „Amikor a Tátrába indulok, sohasem érzem kötelességnek. Az mindig öröm. Lehet, hogy ez függőség, ami nincs diagnosztizálva” – ismeri el Peter Petras (65), aki menedékház-bérlő, teherhordó és középiskolai tanár egy személyben. Az ember, aki megmentette és újra életre keltette a legrégebbi tátrai menedékházat.


„Az egész egy véletlennek köszönhető. Teherhordóként burkolóanyagot vittem fel a Zamkovszky menedékházhoz, amikor a Rainer-réten egy hirtelen mozdulatnak köszönhetően megsérültem. Egy kis pihenőt kellett tartanom, eközben figyeltem fel a romos épületre. Nem tudtam, hogy ez volt Rainer János egykori menedékháza” – emlékszik vissza. A TANAP Igazgatóságának nem volt pénze a felújítására, és amikor megtudták, hogy Peter Petras a saját költségén hajlandó felújítani, nem gördítettek akadályt az útjába.

„2 évig csak ezzel voltam elfoglalva. Felújítottam a kunyhót, amit kerestem, azt építőanyagra költöttem, és délutánonként tanítottam. Késmárkra csak aludni jártam haza. Mindez a család, a barátok segítsége, szeretete nélkül nem sikerülhetett volna” – mondja. 

Peter Petras korábban nehéz terheket cipelt fel a hátán a Zamkovszky és a Téry menedékházakhoz. Ma már, a Rainer kunyhónak köszönhetően azok közé a teherhordók közé tartozik, akik a saját menedékházukba szállítják az árut. De nem csak ez a fontos. A Tátra szó számára kötődést is jelent. Ez érezhető minden mondatából, még akkor is, amikor nem ezt mutatja a nyilvánosság felé. Egy idő után megnyílik egy pillanatra, és kijelenti: „Az ad nekem erőt, amikor reggel látom a Tátrát ébredni. Semmi sincs, amivel ezt az érzést elcserélném”.

A nyári hónapokban a Rainer kunyhó Peter Petras otthona. Ebben az sem akadályozza meg, hogy itt nincs semmilyen ágy, és világítani is csak petróleummal lehet. A mohával szigetelt vastag falak között más világban találják magukat a turisták és a hegymászók. A kunyhóban egy kis múzeum jött létre, ahol össze lettek gyűjtve azok a felszerelési tárgyak, egyedi szerszámok, amelyeket az elmúlt századokban használtak a régi korok tátrai hegymászói. Ugyanakkor nevetve mondja, hogy gyűjteményét már nem szeretné tovább bővíteni, mert a kunyhó lassan úgy néz ki, mint egy régiségbolt. Kezdettől fogva igyekszik megőrizni a ház eredeti rendeltetését és külalakját. „A barátaim azt tanácsolták, hogy belülről fedjem be a falakat vörösfenyővel. Én azonban nem engedtem nekik, hiszen akkor a kunyhó olyan lett volna, mint a többi menedékház”.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...